Digitális esélyegyenlőtlenség, kockázatok I.

Az elmúlt órán alkalmam volt megismerkedni a digitális esélyegyenlőtlenség problematikájával és az internettel kapcsolatos kockázatokról. Többek között olyan kérdések foglalkoztattak, hogy milyen társadalmi különbségek idézik elő a digitális esélyegyenlőtlenséget és mit jelent a szocioökonómiai háttér jelentése a digitális kultúra világában? Vajon a digitális kultúra épülését csak az internet függőség és az ebből származó társadalmi problémák befolyásolják? Mit értünk digitális bolsevizmus alatt? Ilyen és ezekhez hasonló fontos kérdésekre keresem a válaszokat.

Milyen kezdeményezésekkel lehetne csökkenteni a digitális esélyegyenlőtlenség folyamatát? Azt hiszem, az elsődleges prioritások közé tartozik az, hogy kedvet teremtsünk minden célcsoport számára, beleértve a fogyatékkal élőktől kezdve a szociálisan hátrányos helyzetűek segítésén keresztül az időskorúak felzárkóztatásáig. Ezek olyan célzó programok, melyek IKT-eszközök bevonásával jelentős mértékben javítható a digitális leszakadók aránya. Már a múlt előadásokon felmerült a digitális írástudás elsajátításának fontossága, mely kétségtelenül a digitális kultúra alapját képezi. Úgy vélem, a digitális írástudás szintje határozza meg az adott információs társadalom digitális kultúrájának minőségét. Tehát, a digitális esélyegyenlőség egyik legfőbb feltétele az adott közösség digitális írástudás szintjének folyamatos emelkedése.

Forrás: http://bit.ly/GO202Q

Az előadásban hallhattunk arról is, hogy a digitális esélyegyenlőség javításához és az esélyegyenlőtlenség csökkenéséhez mindenképpen az információs társadalom három alappillére: infrastruktúra, ismeret, igény prioritást kell, hogy élvezzen. Véleményem szerint minden típusú oktatási intézményben be kellene vonni az IKT-ban rejlő lehetőségeket, melyek nemcsak egyénileg, de társadalmilag is produktivitást eredményeznek. A napokban olvastam ezzel a témával kapcsolatban egy cikket, -miközben twittereztem-, hogy vannak olyan országok, mint pl. Szingapúr, ahol komoly mértékben képesek az infokommunikációs technológiákat gazdaságuk fejlesztésére és a lakosok jólétének növelésére használni. Csepeli György szerint, „Sajnos Magyarország a harmincnegyedik a rangsorban. Voltaképpen minden európai ország megelőz bennünket. Ez arra utal, hogy nálunk a lakosság körülbelül 45 százaléka abban a kategóriában van, amely nemhogy elgondolhatná, hogy mire használhatná az internetet, hanem azt se tudja, hogy létezik ilyenˮ.

Csepeli György az információs társadalom rétegződéséről szóló előadásában külön hangsúlyozza az „írástudók” és a kormányzat felelősségét is, mindezt annak az érdekében, hogy valóban létrejöhessen a digitális esélyegyenlőség, legyőzhető legyen az újtól való szorongás éppúgy, mint az ún. digitális bolsevizmus és a tudatlanság. Az aggályok közül meg kell említeni a következőket, melyek sajnos valóban jelen vannak, ilyenek pl. a biztonság hiánya, a totális ellenőrzöttség érzése, az információs környezetszennyezés is.

Biztonság: Gyakran tapasztalom, hogy a legnépszerűbb közösségi portálon többen nagy mennyiségű információkat {fotókat} töltenek fel a világhálóra.  Sokan közülük megbánják, de a tartalmak nem törlődnek, hanem tovább megmaradnak digitális lábnyomként. Személy szerint nem tartom etikusnak a túlzott információk megosztását, amikor szinte óránként új tartalmak jelennek meg egyes személyekről. Úgy gondolom, hogy a túl sok információmegosztás gyengíti a biztonságérzetünket.

Az információs irástudáshoz szükséges készségek hármas modellje a következők:

• A behaviorista modell a megfigyelhető viselkedésen alapul, és sokan kritizálják, mert különálló (rész)képességeket mér, például a böngésző használatának szintjet, a keresőprogramok használatának  hatékonyságát stb..
• A konstruktivista modellek a kritikus gondolkodást, az önálló tanulást hangsúlyozzák, mentális modellekre épülnek, es a „tanuljuk meg, hogyan kell tanulni” perspektivához kapcsolódnak.
• A relációs modell a konstruktivista megközelitést kiegészíti azzal, hogy hangsúlyozza az információ kritikus használatat előtérbe állító személyes értékek fejlesztését. (Andretta, 2005).

Egyes kutatások szerint három-öt éven belül megvalósítható lesz a digitális írástudásbeli esélyegyenlőség, amikor is a lakosság 70-80%-a az alapvető számítógépes ismeretek birtokában képes lesz az internet hatékony használatára. Milyen út vezet a digitális esélyegyenlőség megteremtése felé? Úgy gondolom, a nyitott gondolkodásmód, az új szemléletváltás, a digitális sznobizmus leküzdése az új IKT-eszközök és infrastruktúra iránt a legfontosabb célkitűzésként kell, hogy szerepeljen. A hatékonyság növeléséhez minél több célcsoportot, különböző kultúraközvetítő intézményeket, oktatással foglalkozó szervezetek, valamint egyéb informális és non-formális közösségek bevonásával idézhető elő. Társadalmi különbségek mindig is voltak és lesznek, ezek csökkentése azonban igen fontos prioritás.

Melyek azok a kockázati hatások, amik a digitalis kultúra épülését veszélyeztetik? Talán az egyik legfontosabb a technikai kockázatok megjelenése. Sokan nem is gondolják, hogy  a technikai problémák megjelenése milyen komoly károkat, veszteségeket okozhatnak. Példaként említem, hogy az EU-s könyvtárakban jelenleg több mint 2,5 milliárd különböző kötet és folyóirat található. Európa audiovizuális archivumainak legrégebbi gyűjteményeiből évente több tízezer órányi anyag vész el a technikai környezet elavulása és romlása miatt. Ezek az értékek csak digitalizálással, illetve újra digitalizálással menthetők meg. Itt is megjelenik a digitális forradalmasító hatás, mint mindenhol a világon. Több intézményt érint ez a probléma, ugyanis az anyagok meghatározó része veszélyben van, mivel az adathordozók romlékonyak, sérülékenyek, vagy elavultak.

Mit jelent az internettfüggőség? Az utóbbi pár évben számtalanszor hangot kapott az a vélemény, miszerint a számítógép használata elmagányosít, az internet beszűkíti a társas kapcsolatokat, tönkreteszi a mentális és a biológiai egészségünket, stb.  Meglátásom szerint ezek a hangok, nézetek az utóbbi években az információs forradalom láttán elhalkultak és szinte súlytalanná válnak. Az előadás prezentációjában feltüntetett nyolc kérdésre válaszolva  megtudhatjuk, hogy mennyire vagyunk internetfüggők. Amennyiben öt pontban azonosak a tapasztalatok, akkor valószínű internet {számítógép} függőségről beszélhetünk.

Egyre többen dolgoznak, tanulnak, szórakoznak és infromálódnak {szörföznek} a neten, ami azt jelenti, hogy az életünk részévé válik és a netgenerációk természetes szocializációs közegéül szolgál. Ebből kifolyólag az a személyes vélememényem, hogy lassan homályba vész a internetfüggőség sztereotípiája és helyére a „túlzott internethasználatˮ kifejezés lesz elterjedőben. Egy másik érv, ami az internetfüggőség állapotát háttérbe szorítja, az a mobiltelefonok internet böngészőjének megjelenése és intenzív használata. Szerintem egyre nehezebb feladat lesz a valós internetfüggőséget diagnosztizálni a mai tudásalapú információs társadalom paradigmájának megjelenésével.  

Személyesség, vagy személytelenség? - A folyamatos online jelenlét lehetővé teszi akár a több párhuzamos kommunikációs térben történő interakciót is, s ezáltal szinte elkerülhetetlen a személyes, a csoportos és a tömegkommunikació „összeolvadasa”. Ahogy az előadásból is megtudhatjuk, sok esetben az anonimitás  még pozitívumként is megjelenik, mert nem minden esetben célszerű valós néven regisztrálni, gondolok itt az egyes fórumokra, csevegős oldalakra, nyílt forrású publikációs platformra, stb.

Kik a mobilinternetezők? A rendszeres internetezők között is speciális célcsoportnak számít a mobil eszközökkel is rendelkező és azokon rendszeresen internetező, illetve különböző, fizetős applikációkat is letöltő fogyasztók csoportja. Bacher János szerint ezt a réteget prémium célcsoportként említi a szakirodalom és becsült mérete Magyarországon mindössze 180.000 fő. Tagjai azonban a világhálón jóval aktívabbak az átlagosnál.  Ők azok a fogyasztók, akiknek több mint a fele fokozottan nyitott a legújabb technológiai vívmányok iránt, így a legújabb fejlesztések, a csúcstechnológia felhasználói. Megjegyzem, hogy a tabletek is egyre népszerűbbek. Egy USA adat szerint 17 %-on áll az elterjedtségük, a többi vizsgált országban 10 százalék körül.

A jelenlegi IKT technológia nemcsak az egyes emberek életét, de magát a társadalmat is megváltoztatja, hiszen egy globális kommunikációs hálózatot teremt meg, ahol elvileg lehetősége van bárkinek bárkit elérni, mindenkinek mindenkivel tartalmat cserélni (Csepeli György). Egy olyan világméretű tudástár jön létre, amely nagy mértékben megkönnyíti az életünket, az információkhoz való hozzájutást, a munkát, a tanítási-tanulási folyamatokat, a szervezést, az újdonságok létrehozását, stb.

A cél az, hogy rövid időn belül mindenki teljes értékű tagja lehessen az információs társadalomnak: a számítógép és a világháló használatának lehetősége és képessége mindenki rendelkezésére állhasson.

http://bit.ly/GSsqRi

http://bit.ly/zEsi6M
http://bit.ly/1e7n8B
http://bit.ly/GTlWDe
http://bit.ly/GGV4pE