_11_ Szakács Enikő Szayka Xéniaszakeni@gmail.comxenia1005@gmail.com
A taneszközök pedagógiai didaktikai értékelése, a pedagógiai értékelés - mint a pedagógiai didaktikai alapelvek egyike - szempontjából
Taneszközök pedagógiai didaktikai értékelésének jelentősége leginkább annak köszönhető, hogy a taneszközök használata a pedagógiai munka hatékonyságát és eredményességét pozitív és negatív irányba egyaránt, befolyásolja.
A taneszközök pedagógiai didaktikai értékelésének feladata, annak megállapítása és ellenőrzése, hogy az adott taneszköz használata valóban segíti-e az adott pedagógiai cél elérését.
A pedagógiai didaktikai alapelvek:
1. Oktatási módszer, szervezési módok, munka-formák
2. Tervezés
3. Felhasználói sajátosságok
4. Differenciálás
5. Értékelés
A tanítás és tanulás hatékonysága és eredményessége érdekében, a taneszközök pedagógiai diadaktikai értékelése során mind az öt alapelv mentén értékelni kell a taneszközöket.
A taneszközök pedagógiai didaktikai értékelését az értékelés, - mint pedagógiai didaktikai alapelv- szempontjából, azért gondoltuk nagyon fontosnak, mert a pedagógiában és andragógiában egyaránt az értékelés kihat a személyiségfejlődésre, és nagymértékben befolyásolja az értékelt egyén tanulási attitűdjét.
Folyamatosan szükségünk van visszajelzésekre, feedback-re, de az értékelést végzőnek nem szabad szem elől téveszteni, hogy a minősítésnek magatarásmódosító hatása van, ezért különösen oda kell figyelni az értékelés módjára, igazságosságára, érvényességére és megbízhatóságára. A taneszközök pedagógiai, didaktikai értékelése előtt fontosnak tartjuk a pedagógiai értékelés bemutatását.
A pedagógiai értékelés
Az érték.
Nagyon gyakran találkozunk az érték kifejzéssel, akár mindennapi életünk során. Egyaránt használatos a gazdasági élet nyelvezetében, mint közgazdasági értelemben vett érték, találkozunk vele a politikában, mint talán tartalmától már-már megfosztott, de jól hangzó kampányszlogen. Az érték kifejezés etikai, filozófiai értelemben is tartalmat nyer. Hallunk konzervatív-, nemzeti értékről. Az érték - úgy vélem - minden vonatkozásban súllyal bír. De mi is az érték? Kinek mit jelent, és mihez viszonyítva mondjuk valamiről, hogy értékes, azaz rendelkezik értékkel. És mekkora értékkel?
Míg az érték, mint kifejezés, teljességgel pozitív érzelmeket vált ki, addig az értékeléshez fűződő, vagy az értékelés kifejezés által kiváltott érzésekre a kettősség jellemző.
Az értékel szinonimái: becsül, taksál, minősít, pontoz, kiértékel, elbírál, kvalifikál, méltat, díjaz. (URL: http://bit.ly/HIirwW (utolsó megtekintés: 2012. 04. 09) A taksál, minősít, elbírál negatív töltéssel bír és úgy véljük, nem jellemző, hogy általában jóleső érzést váltana ki másokból, különösképpen az értékelés alávetettjeiből. Értékelés során valamihez viszonyítva értékelünk.
Előfordul, hogy az értékelés és az ellenőrzés fogalmát szinonimaként használják. Az ellenőrzésnek meg kell előznie az értékelést, és az értékelésnek szükséges, de nem elégséges feltétele. (Báthory 1997, 225.)
Oroján Sándor szerint, a digitális nemzedékek folyamatos online és virtuális kapcsolatban állnak egymással, /chat, twitter, facebook, stb./ ahol az érzelmek azonnali megosztása történik, sokszor szülői felügyelet nélkül. Köztudott, hogy a mai fiatal nemzedékek esetében az IKT-eszközök szocilaizációja révén az azonnali visszacsatolások /feedback/ hatásmechanizmusaihoz adaptálódnak, ahol a várakozás, mint időtényező kevésbé ismeretes.
A pedagógiában, hagyományos értelemben, az értékelés, döntően a tanulóra irányuló, a tanítási tevékenységhez kapcsolódó tanári tevékenységként jelenik meg. Az értékelés következményei alapvetően, a tanulókat érintik.
Vajon melyek azok a hatékony és máig is jól alkalmazott oktatási eszközök a tanulók értékelésében?
a kísérleti eszközök, a könyvtár és médiatár,
a számítógépes programok és videofilmek,
a tanulás térbeli és időbeli viszonylatai,
a tanulási folyamat terve, annak felépítése,
a munkaszervezés körülményei
A közoktatástól kezdve a felnőttoktatáson keresztül a felsőoktatásig a tanítási-tanulási folyamatok hatékony megvalósítása a fiatal és az idősebb tanulók érdekében jön létre, ezért minden oktatási algoritmus tervezésekor, a gyakorlatban való megjelenésekor, legyen az célkitűzés, tanulási feladat, oktatási módszer, taneszköz, média használat, értékelés vagy bármilyen motivációs ráhatás, figyelembe kell venni az adott tanuló illetve tanulócsoportok jellemzőit.
A pedagógiai értékelés hagyományos értelemben vett funkciói közül kiemelkedik a minősítés, melynek következménye a szelekció. Ehhez teljesem érhető a negatív érzelmek kapcsolódása. Maga után vonja a szorongást, nagymértékben befolyásolja a motivációt, kiválthatja az alulmotiváltságot és károsan befolyásolhatja a személyiség fejlődését.
Hogyan kerülhető el a közoktatásban az alulmotiváltság állapota? A folyamatos figyelemfelkeltés és megtartás komoly feladatot jelent a tanár részéről akár közoktatásról, akár felsőoktatásról legyen szó. Sok esetben még mindig a jól bevált frontális kérdve kifejtő módszert alkalmazzák az oktatók. Ezzel az oktatási módszerrel szinte minden új információ előtt utalni lehet a korábbi tananyagra ismétlés szerűen. Ezzel tesztel a tanár, hogy milyen szinten sajátították el az ismeretanyagot. Az ilyen típusú oktatási módszer hozzásegíti a pedagógust, illetve az andrarógust a jó hangulatú tanóra megtartásához, ahol egy tartalmas beszélgetést folytathatnak az anyagról. Lényeg, a hagyományos és interaktív oktatási folyamatok hatékonyságának növelése.
Golnhofer Erzsébet a nem megfelelő értékeléssel kapcsolatban felhívja figyelmünket a kifejezetten káros hatásokra, melyek a téves önértékelésen, alulmotiváltságon túl, szélsőséges esetekben neurózishoz, vegetatív idegrendszeri elváltozások kialakulásához vezethet. Az értékelés, nevelési szempontból külső szabályozó szerepet betöltő nevelési módszerként is megjelenhet, melyhez kapcsolódik az elismerés, jutalmazás, büntetés, míg az oktatás során részben oktatási módszer, részben didaktikai feladat a pedagógusok értelmezése és gyakorlata szerint. (Golnhofer 1997, 393.)
Golnhofer bemutatja Tyler értékelési modelljét, mely szerint a nevelésben, oktatásban három alapvető elemmel kell számolni:
1. a célokkal, melyeket a tanulóknak a nevelési, oktatási programokon keresztül el kell érniük
2. a tanulók tanulási tapasztalataival
3. az értékeléssel, melynek során megállapítást nyer, hogy a tanulók elérték-e a célokat.
Az értékelésnek információval kell szolgálni arra vonatkozóan, hogy mely célokat, milyen szinten sikerült elérni. (1997, 393.)
Az értékelésnek a Tyler-i megközelítés szerint szerepe van a tervezésben, az oktatási/nevelési folyamatban és a folyamat befejező részében, azaz ebből kifolyólag, végigkíséri a nevelési/oktatási tanítási-tanulási folyamatot. Az értékelés által hordozott információk segítik a módszerek közti választást, a differenciálást és visszacsatolást adnak a döntés helyességéről.
Báthory szerint az értékelés lényege: viszonyítás a cél és hatás között. Értékelés során a megállapított érték visszacsatolás a folyamatra és a célra nézve. „a tanítás-tanulás olyan rendszerkomponense, mely az egész rendszer működésére kihat” (1997, 224.)
„..a pedagógiai értékelés nem más, mint a pedagógiai információk szervezett és differenciált visszajelentésének elmélete és gyakorlata.” (Báthory 1997, 224.)
A pedagógiai értékelés szintjei:
- a tanulók értékelése
- a tanítási-tanulási folyamat értékelése
- egy-egy osztály értékelése
Értékelés, melynek végrehajtáshoz optimális szakértelem az iskolaigazgatói, iskolavezetés tagjai által birtokolt, vagy kutatói szakértelem
- az iskola értékelése; pedagógiai területek, tantárgyak helyzetének értékelése
- egy tantárgy, vagy tantárgycsoport helyzetének értékelése több iskolában, vagy egy régióban
- a neveltség problémáinak (tanulók értékfelfogása, magatartása) értékelése több iskolában, vagy egy régióban
- egy-egy műveltségi terület országos helyzetének felmérése
- egy-egy műveltségi terület nemzetközi összehasonlítása, az oktatási rendszer értékelése
Báthory az értékelések visszacsatolását három csoportra bontja mely szerint ezek lehetnek a tanulóra irányuló visszajelzések, az ún. feedbackek a folyamatra irányuló visszajelzések és a oktatási rendszerre irányuló visszacsatolások. A taneszközök legfontosabb funkciója a tanulási/tanítási folyamat segítése. A taneszközök módszertani dokumentációja részletesen tartalmazza, hogy az adott taneszköz milyen értékelés során használható eredményesen. Ez alapján egyrészt az eszköz, felhasználása során a folyamat közben, másrészt az egyébként is szokásos értékelést segítheti.
Báthory Scriven alapján különbözeti meg a három értékelési funkció, melyek:
1.) Diagnosztikus, helyzetfeltáró értékelés – A tanítási-tanulási folyamat kezdetén a tudás feltérképezése azzal a céllal, hogy a kapott eredmények minségéből a tanár felmérje /diagnosztizálja/ a tanuló tudásszintjét. Ez egy olyan teszt jellegű felmérő feladatok összessége, ahol a tanárok részletes információkat szereznek arról, hogy a tanulók milyen feltételekkel kezdik a nevelés-oktatás adott szakaszát, megfelelnek-e az elvárásoknak, melyek azok a területek, ahol lemaradást tapasztal a tanár és melyek azok a tudástartalmak ahol kiemelkedő szinttel rendelkeznek a tanulók. A diagnosztikus értékelés esetében megállapítható a diák helyzetfeltárása, az, hogy hol tart a diák. Ebben a értékelési fázisban még nem osztályozható/minősíthető a tanuló. Ugyanakkor, ez az értékelés segíti az egyéni tanulási utak kialakítását. Vagy a tanulási folyamat közben az egyéni tanulási út korrigálását.
Előfordul, hogy valamely taneszközt nem kifejezetten diagnosztikus értékelésre fejlesztettek ki, de a pedagógus erre a célra használja. Például erre az értékelésre alkalmas lehet egy-egy játék, melyet nem értékelésre fejlesztettek ki, de alkalmazása során elég pontosan kirajzolhatja a tanuló attitűdjét és kompetenciáit. A taneszközök esetében nem alapkövetelmény a diagnosztikus értékelésre való alkalmasságuk.
2.) Formatív értékelés – Lényege, hogy a tanulás folyamatában segítő, fejlesztő információkat adjon a tanulónak, tanárnak a tanulás következő lépéseiről és ez által motiválja a tanárt és a tanulókat az oktatási folyamatokban. Alapvetően a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzi ki célul a tanulási sikerek megerősítését, a tanulási hibák és nehézségek feltárását. A formatív értékelés folyamán az oktató motiválja, buzdítja és fejleszti a tanulót, ahol már megtörténik a teljesítés utáni minősítés, kategorizálás, osztályozás. A motiváció fenntartásához célszerű jobb minősítésű jegyet adni. A formatív értékelés folyamatos visszacsatolást nyújt, amit a digitális nemzedék kifejezetten igényel. A teszt-típusú online feladatsor az egyik leggyorsabb visszacsatolás, visszajelzést adó lehetőség.
3.) Szummatív értékelés – Ebben a tanulási szakaszban a tanár, illetve az oktató a tanulás befejezésekor lezáró, minősítő, kategorizáló szakaszhoz érkezik, ahol egy globális értékelés megy végbe. Célja a tanuló teljesítésének minősítése és az eredmények összegzése. Hatékonyságának alapfeltétele, hogy objektív, hiteles és megbízható adatokat nyújtson. Gyakori formája a vizsga, amely igazolhatja a végzettséget, a megfelelő képzettséget, meghatározhatja a továbbtanulási szelekciós funkciót. A szummatív értékelés esetében az összegzésen, a tanuló teljesítésének záróértékelésén van a hangsúly melyre, szöveges, illetve ötfokozatú értékelést kell adni. A szummatív értékelés lezárja a tanulási-tanítási folyamatot és alkalmazása során hasznos információkat kapunk az egyén tanulási tevékenységéről, teljesítményéről, eredményességéről másokhoz viszonyítva is A szummatív értékelés információhordozó és a taneszközök szempontjából leginkább az interaktív tananyagok alkalmazása ajánlott.
A pedagógiai értékelés az utóbbi egy-két évtizedben jelentőssé vált irányzatok bemutatása során nem azt fejezi ki, hogy a magyarországi pedagógiai gyakorlat számára ismeretlen dolgokról van szó. A tanulók önértékelésével kapcsolatos nevelési célok és didaktikai eljárások régóta jelen vannak a magyar pedagógiai gyakorlatban. Ismert jelenség az is, hogy esetenként a tanulmányi versenyeken olyan feladatok fordulnak elő, amelyek megoldását illetően az adott szaktárgyi munkaközösség nincs azonos véleményen.
A pedagógiai értékelés elméleti modelljei:
Az utóbbi egy-két évtizedben Magyarországon is teret nyert a pedagógiában a tanítás-tanulás rendszerszintű modellezése. A nemzetközi kutatásokban felhasznált modellek közös jellemzője, hogy a pedagógiai értékelés a tanítás-tanulás modelljeinek alapvetően fontos rendszereleme.
Birenbaum nagy hatású előadásában az ILA (tanítás-tanulás-értékelés angol kezdőbetűiből álló mozaikszó) modellt alkalmazva fejtette ki nézeteit. Ez a modell a tanítás és a tanulás közötti hidat jelenti.
A modell fontos jellemzője, hogy:
A tesztekben az egyszeres választásos feladatok helyét egyre inkább nyílt végű feladatok foglalják el. Ezt azért tartom lényegesnek, mert a nyílt típusú kérdések megválaszolásánál többlet információkat kaphatunk a hallgatóktól.
A frontális osztálymunka helyett a kooperatív tanulás kap egyre nagyobb hangsúlyt. A nagyobb, illetve kisebb csoportokban történő munkafolyamatok hatékonyabb, interaktívabb tanulási mechanizmusokat indítanak el a fiatal és az idősebb tanulók körében egyaránt, ahol felszínre törnek olyan korábban még nem ismert információk, melyek a további csoporttevékenységek során hozzájárulnak a konszenzuson alapuló kooperatív tanítási-tanulási munkafolyamatokhoz.
A tesztre tanulás helyett a tanítást-tanulást segítő s gyakran tanulói önértékelésre támaszkodó értékelési formák kerülnek előtérbe. Kőrössy Judit tanulmányában olvashatunk a tanulók énkép és önértékelési képességeik merev változásairól. Régóta bizonyított tény, hogy a tanári értékelés kapcsolatban áll a tanulói teljesítménnye. A tanulókban kialakult tanulási tapasztalatok során az önkép az egyik legnehezebben befolyásolható tényező, melynek jellegét elsősorban a szülői nevelés és értékelés határozza meg. Kutatások bizonyítják, hogy az a tanuló, aki nem rendelkezik pozitív önképpel, még a sikeres tanulási teljesítmények során sem változtatja meg az önképével kapcsolatos attitűdjét.
Brophy tantervi-értékelési integrációs modellje szerint a pedagógiai értékelés:
A széles körben használt, Biggs és Collis nevéhez köthető, SOLO nevezéktan („a tanulás megfigyelhető eredménye”) öt szintet különböztet meg a tanulói teljesítmény értékelésében. A szintek minőségi leírása lehetővé teszi, hogy bármilyen tartalmi terület esetében egy értékelési rangskála alapjául szolgáljon. http://bit.ly/IGKfbt
Braun a nagymintás pedagógiai mérések szakértőjeként azt emelte ki, hogy a pedagógiai értékelés két fő pilléren áll:
Az adatok gyűjtésére alkalmas mérőeszközök tervezése és felhasználása
A kapott adatokból – valamilyen jól meghatározott cél szerint – információ nyerése és interpretálása. /Csíkos, 2002./
Előadásában nagy súlyt fektetett arra, hogy az internet és a multimédia hogyan befolyásolhatják a pedagógiai értékelés gyakorlatát. Megszívlelendő egyik mondata: „Nem az a feladatunk, hogy megsejtsük, mit hoz a jövő, hanem az, hogy mai munkánkkal mi alakítsuk.” /Csíkos, 2002./
Magyarországon a pedagógiai értékelés gyakorlatát sajnos nem ismerjük mélyreható pontossággal. Az az ötfokozatú, illetve a szöveges értékelés kultúrájáról, a tanár által készített dolgozatokról és tesztekről kevés tudományosan empirikus adat áll rendelkezésünkre. Ez az oktatási folyamat azt a problémát veti fel, hogy a mai gyakorlatban alkalmazott módszerek közül melyik és milyen mértékben lesz hatással a hazai értékelési gyakorlatra.
Úgy gondoljuk, hogy a pedagógiai és az andragógiai értékelés a fiatal és idősebb tanulók körében, akár pozitív, vagy negatív visszacsatolás esetén is segítheti az egyén személyiségfejlődését, a reális önismeretet, az önértékelést, az önkritikát és a pozitív énkép kialakulását is. Az értékelést azért is tartjuk nagyon fontosnak, a pedagógiai és az andragógiai gyakorlatban, mert permanensen befolyásolja a tanuló, illetve a tanulócsopot attitűdjét, az iskolához, a tantárgyakhoz/kurzusokhoz, az oktatókhoz egyaránt, valamint komoly mértékben befolyásolják a pályaválasztást is.
13 + 1 pontból álló útmutató andragógusoknak, értékelés során a taneszközök felhasználására vonatkozóan
1.) Minden esetben tartsa szem előtt, hogy a taneszköz nem öncélú, funkciója a tanulási/tanítási folyamat hatékonyságának, eredményességének támogatása
2.) Rendelkezzen alapos ismerettel a taneszközökkel és azoknak a javasolt felhasználási területeivel kapcsolatban. Nem minden taneszköz alkalmas mindegyik értékelési módszerre.
3.) A felkészülés során használja a taneszközhöz készített módszertani útmutatót.
4.) Értékelés során igyekezzen minden esetben a legkorszerűbb IKT-eszközöket alkalmazni.
5.) Értékeléskor és az eszközök kiválasztása, felhesználása során vegye figyelembe a tanulócsoport visszajelzésre, visszacsatolásra vonatkozó igényeit, különös figyelemmel a nemzedékek közti különbözőségre, pl. digitális nemzedék igényei.
6.) Azt is tartsa szem előtt, hogy az értékelt tanulók melyik korosztályhoz tartoznak.
Vegye figyelembe, hogy melyik taneszköz alkalmas egyéni, illetve csoportos és páros tanulási folyamatok értékelésére.
7.) Olyan taneszközt használjon, mely alkalmas a fiatal és a felnőtt tanulók előzetes tudásának és kompetenciájának mérésére.
9.) Nem minden taneszköz alkalmas diagnosztikus értékelésre, hisz ennél az értékelési módszernél egy gyors előzetes tudáskészlet felmérése megy végbe, rendszerint feltáró jelleggel.
8.) Formatív értékelés során leginkább az online eszközök alkalmasak a teljesítmények hatékony értékelésére, ahol azonnali a visszacsatolás.
9.) Digitális nemzedék formatív értékelése során lényeges, hogy az értékeléshez alkalmazott taneszköz oly módon legyen alkalmas folyamatos és azonnali visszajelzésre hogy az ne minősítő jellegű legyen.
10.) Szintén fontos figyelembe venni, hogy a digitális nemzedékek esetében a formatív értékelés során az oktató csakis a korszerű taneszközöket alkalmazza.
11.) Szummatív értékelés esetén a tanár vegye figyelembe mind az online, mind az offline tanulás során elért teljesítményeket/eredményeket.
12. ) Taneszköz kiválasztásakor vegye figeylembe, hogy szummatív értékelés interaktív tananyagoknál értelmezhető.
13.) A didaktikai értékelés során a tanár vegye figyelembe a közoktatásban, a felsőoktatásban és a felnőttképzésben alkalmazott taneszközök differenciáltságát.
+1. A taneszközök kiválasztása a tanítási-tanulási folyamat és az értékelés eredményessége szempontjából lényeges, ezért célszerű meggyőződni az alkalmasságukról, mely kiderülhet a hatékonyságvizsgálatok, vagy kipróbálás révén.
Felhasznált irodalom:
Báthory Zoltán: Tanulók, iskolák – különbségek, Egy differenciális tanuláselmélet vázlata, Okker Kiadó, Budapest, 1997.
Golnhofer Erzsébet: A pedagógiai értékelés, In: Falus (szerk.) Didaktika, Elméleti alapok a tanítás tanulásához, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997. (392-417.)
Internetes források:
Csíkos Csaba: A pedagógiai értékelés új irányzatai, In Új Pedagógiai Szemle, 2002/07-08
Kőrössy Judit: A tanulói énkép formálódása és a tanári értékelés kapcsolata, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2006/05-06 http://bit.ly/HHBGNe (utolsó megtekintés: 2012. 04. 10.)
Radnóti Katalin: Milyen oktatási és értékelési módszereket alkalmaznak a pedagógusok? Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2005/03-04 http://bit.ly/HyTLJ9 (utolsó megtekintés: 2012. 04. 10.)
