Információs társadalom és oktatás, a tanítás és tanulás új koncepcionális keretei II.

Elérkeztem a téma második „felvonásához”, amikor is önreflexióként megpróbálom értelmezni a témával kapcsolatos észrevételeimet. A kulturális változások kognitív architektúrája közül leginkább a homo interneticus, vagyis a hálózati paradigma kialakulása, tartalma és annak szereplői foglalkoztattak. Az előző előadásból már elhangzott, hogy a hálózat alapú oktatás a XX. század második felében alakult ki, majd a digitalizáció rohamos fejlődése következtében megjelentek egyes elnevezések az internetfelhasználók körében. Ilyen megnevezések például a homo faber, a homo digitalis, vagy akár „gép-kép”-korszak. Peternák Miklós véleménye szerint ez az új korszak az internet-generáció számára a nyelv a gondolatok, ismeretek és hangulatok kommunikációjának természetes módjává válik.

A ustream-en közvetìtett előadás első felében a tanuláselméletek jellemzőit ismerhettem meg, majd elgondolkoda a korábban kialakult oktatási paradigmákon és tanuláselméleteken úgy érzem, hogy a konstruktivista tanuláselmélet áll hozzám a legközelebb. Kimondja, hogy a tanulás és tudás aktív belső konstrukciós folyamat, ahol az ember konstrukciók hatására saját maga konstruálja, illetve átkonstruálja a valóságot. Számos modern elemet olvasztott magába a fejlődéslélektanból, a pszichológiából, a szociológiából és a reformpedagógiák elméletéből is. Ma már nem csak pedagógiai konstruktivizmus létezik, hanem egyre nagyobb figyelmet forditanak a felnőttképzési konstruktivizmusra is. A tanulás empirikus, tehát tapasztalaton alapuló kutatáson, illetve, esettanulmányok és műhelymunkák alapján projekteken dolgozva, kis-és nagycsoportos kollaboráció révén megy végbe.

Csoma Gyula szerint, a tanulás elméletei különböző pszichológiai és kommunikatív választ adnak. A tanulási folyamatoknak ugyanis elméletei vannak, akár a Föld keletkezésének. Èrdekes jelenség, hogy az utóbbi évszázadban több elmélet született, mint a korábbi időszakokban. Itelszon szerint a tanuláselméletek egyike sem fogja át a tanulás egészét, csupán kiemeli valamelyik oldalát és előtérbe állítja valamelyik eredményét. Valójában részelméletek állnak csak rendelkezésünkre, amelyek az emberi tanulás egy-egy vetületére érvényesek. Egy-egy új oktatási paradigma azért sem tud teljes egészében kiteljesedni, mert mindig újabb  és újabb igények kínálkoznak az oktatás területén.

Gyakran felvetődik az a kérdés, hogy milyen legyen egy hatékony tananyagfejlesztés az e-learningben? Úgy gondolom, mivel javában az információs társadalom tagjaiként dolgozunk, tanulunk, szórakozunk, ezért elengedhetetlen számunkra az oktatási anyagok kiváló minőségének a kifejlesztése. A kiváló tananyagok minősége azért is fontos, hogy a kor kihívásainak eleget tudjanak tenni. Véleményem szerint, nagyon nehéz feladattal rendelkeznek a mai tananyagfejlesztők tevékenységi köre, hiszen tartalomban, oktatási módszertan és vizualizáció szempontjából is komoly kihívások előtt állnak az erős versenyhelyzet miatt is. Vannak köztük jól tanulható, és kevésbé jól tanulható oktatasi anyagok is. A fejlesztésnél több szempontot is egyidejűleg kell figyelembe venni. Ilyenek például a felhasználói felület kezelhetősége, az ergonómiai szempontok figyelembevétele, megjelenésének hatása a hallgatókra, magyarázó ábrák, diagramok, animációk és egyéb szöveges kiegészítő magyarázatok megfelelő elhelyezése. Továbbá fontos a logikus felépítés, a tananyag egységekre való tagolása, az egyes egységek végén ellenőrző kérdések kidolgozása szükség szerint a feladatokhoz tartozó megoldásokkal is.

Mit nyújtanak a szimulációs programok a diákok és az oktatók számára? Olyan különleges gyakorlatorientált tapasztalatokat nyújt, ami hozzásegíti a tanulót a gyorsabb és eredményesebb elsajátításához. Tudomásom szerint a szimulációs játékok 90 százaléka játékos, "versenyszerű" jelleget biztosít, hogy ezáltal könnyebben sajátítsák el és gyakorolják be az alapvető ismereteket, hogy a gyakorlatban minél hatékonyabban tudják majd alkalmazni. A szimulációs programok egy újszerű könnyen navigálható, az értékelést megkönnyítő oktatási segédeszközként funkcionálnak.

Ismételten újragondolva Komenczi Bertalan komplementer táblázatát, egyértelművé vált számomra, hogy a komplementer kifejezés a kompenzálni szòbòl lehet kikövetkeztetni. Eleinte úgy gondoltam, hogy csupán ellentétpárokròl van szò, de mélyebben elgondolkodva a fogalmak hatásmechanizmusán egymás kompenzáciòit jelentik. Számomra a merev időkeret magasabb motiváciòt vált ki, mint a szabad időbeosztás, ugyanis az előző eset "kényszert" vált ki a tanulónál és jobban, ügyesebben megpróbálja menedzselni a feladatait. Tapasztalatom az, hogy ha nincs előre megszabva egy konkrét időpont a feladatok elkészítésére könnyen megfeletkezem azok teljesítéséről.

A tanítási-tanulási folyamat egyik legkritikusabb, de elengedhetetlen mozzanata az ellenőrzési folyamatok és az értékelés. Ezek az oktatói feladatok visszajelzést (visszacsatolást) vagy más néven feedback-et adnak vissza a tanuló teljesítményéről, amely meghatározza a további oktatási folyamatokat. Az ellenőrzés, értékelés jelen van az oktatási folyamat minden egyes mozzanatában, mind a diagnosztikus, mind a formatív és persze a szummatív értékelés során.

Cserné Aderman Gizella tanulmányát olvasva a következő ellenőrzési és értékelési funkciókat véli kiemelni:

• Tájékoztatja a pedagógust/felnőttoktatót munkája eredményéről
• Tájékoztatja a tanulót a tanulásban elért teljesítményéről
• Mintát ad mások értékelésének módjára
• Alakítja a közösség mércéjét
• Közoktatásban tájékoztatja a szülőket

• Tájékoztatja a felsőbb iskolát és a munkahelyet, pl. referenciák

Nem hinném, hogy bárki is a 21. század elején járva ódzkodna az online /2 dimenzión alapuló/ és a virtuális /3 dimenzión alapuló/ világban való tanítási-tanulási, vagy akár szabadidős tevékenység részvételétől. Az e-learning tanulási forma segítségével rendszeres óralátogatás nélkül teljesíthetünk bizonyos közoktatási és egyetemi tárgyakat, kurzusokat egyaránt úgy, hogy saját ütemezésünk függvényében dolgozhatunk, tanulhatunk, illetve játszhatunk, ha időnk engedi az elektronikus tananyagok segítségével. A kurzus vége felé járva azt tapasztalom, hogy egyre erősebben kialakulnak a csoportközi kapcsolatok a virtuális kampuszban, sőt meg az online oktatasi platformmal rendelkező facebook felületén is. Most még formális tanulási környezetben teljesítjük az információtudománnyal és az online, illetve a virtuális világgal kapcsolatos ismeretek elsajátítását, de bízom benne, hogy a kurzus végét követő időszakban is néha majd találkozunk az informális tanulási környezetünk bővítése érdekében.

Bertalan Tamás: Tananyagfejlesztés. Internetes forrás: http://bit.ly/ID5jLq Megtekintés ideje: 2012.4.20.

Komenczi Bertalan: Az információs társadalom iskolájának jellemzői. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Internetes forrás: http://bit.ly/J8bF85 Megtekintés ideje: 2012.4.18.

Ollé János: Információs társadalom és oktatás, a tanítás és tanulás új koncepcionális keretei. Internetes forrás: http://bit.ly/JOxnKu Megtekintés ideje: 2012.4.19.

Udvardi-Lakos Endre: Paradigmaváltás a gyakorlatban. Internetes forrás: http://bit.ly/ICXJAH Megtekintés ideje: 2012.4.20.

Cserné Aderman Gizella: A pedagógus szerepe a tanítás–tanulás folyamatában, különös tekintettel a tanulói teljesítmények ellenőrzésére és értékelésére. Magyar elektronikus konyvtár. Internetes forrás: http://bit.ly/Id5voL Megtekintes ideje: 2012.04.27.