INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM MODELLEK, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEK - ÖNREFLEXIÓ

Eltelt egy hét, melyben sok-sok új információt sajátíthattam el és osztottam meg az e-learning alapú távoktatás alkalmával. Nem csak oktatási folyamatnak értelmezem az elmúlt intenzív információáradattal fűszerezett munkafolyamatokat, hanem egy olyan koncentrált mennyiségű tudáshalmazt sajátíthattam el, ami nagy mértékben hozzájárul személyiségformálásom fejlődéséhez. A kurzus keretében elhangzott előadás egy tudásalapként szolgált, amelyek értelmezéséhez a csoporttársaim, a vendégtanárok és saját magam által felkutatott kurrens forrásanyagok elsajátítása segített hozzá. Meggyőződésem, hogy olyan extra intenzív kurzusban tanulhatok és dolgozhatok, amelyre nem csak büszke vagyok, de Magyarországon ritka egyetem valósítja meg ezt a magas követelményszinttel kiépített e-learning alapú kommunikációs tréninget.

Ahogy az első blogomban is szerepel az információk egyre nagyobb jelentősége megmutatkozik a termelésben, az oktatásban, sőt az egész társadalmi alakulások tekintetében is komoly jelenőséggel bír. Az információk áramlásával olyan szellemi erőforrások, értéktöbbletek termelődnek és jönnek létre, amelyek lehetővé teszik az élet minőségének javítását, az információs társadalmunk kialakulását. Az információgazdasággal kapcsolatban azt a konklúziót vonom le, hogy az információ megszerzése és birtoklása hatalom, ezért áldoznak hatalmas összegeket a fejlett országok, a multinacionális vállalatok a szegényebb országokba, hogy a hatalom birtokosai a számukra fontos információkat megszerezzék és ezek egy részét felhasználják. Természetesen nem kell attól tartani, hogy a megszerzett információkkal visszaélnének, hanem inkább az oktatás a kutatás-fejlesztés-innováció hármasa játszik mérvadó szerepet.

Az egész életen át tartó tanulás (LLL) filozófiája mentén haladva úgy vélem, hogy Magyarország versenyképességének kulcsa lehet a „tudásiparˮ és az infokommunikációs technológia /IKT/ térnyerése. Már csak azért is, mert kiaknázásuk és gazdaságba történő visszaforgatásuk kiemelt jelentőséggel bír a versenyképesség szempontjából. A tudásipar varázsszava a versenyképesség ösztönzése, ugyanis nem jöhet létre megfelelő motivációs módszerek alkalmazása nélkül. A versenkyképesség ösztönzése számomra egy komoly napirenden forgó kérdés, melyet pedagógiai-pszichológiai oktatási módszerek és eszközök kifejlesztésével lehetne hatékonyabban érvényesíteni.

A kommunikációs dominancia jelentősége számomra az egyik legalapvetőbb kommunikációs forma, ugyanis függetlenül attól, hogy verbálisan, vagy non-verbálisan fejezzük ki mondanivalónkat mindkét esetben kommunikációt közvetítünk a másik fél számára. Nemrég olvastam, hogy a kommunikáció 93%-a nem verbális (non-verbális), ebből a megközelítésből azt a konzekvenciát kellene levonnom, hogy a nem osztálytermi előadások során az oktatás kommunikációja és hatásrendszere igen alacsony szintet ér el. Azt hiszem a hátralévő 7% mégis elegendő ahhoz, hogy megértsünk olyan verbális kommunikációt, ahol egyirányú a közlés és alig érvényesül a non-verbális kommunikáció lehetősége. Lehet hatékonyabb lenne olyan ustream videoanyagból bővíteni ismereteinket, ahol egyszerre jelenne meg a verbáis és non-verbális kommunikáció pl. mozgókép bővítésével.

Az elmúlt napokban sokat filozófáltunk a tudás megoszásának fontosságáról. Én most is ugyanazt állíthatom, amit egy héttel korábban, hogy a tudásalapú információs társadalom egyik legalapvetőbb mondanivalója, illetve üzenete az, hogy az emberek mind nagyobb többsége járuljon hozzá a szellemi tőke megteremtéséhez, (lifelong learning koncepció) annak érdekében, hogy könnyen hozzáférhető legyen a felhasználók számára. A blogbjegyzés terjedelmi korlátai miatt:-) nem térnék ki külön azon vélemények elemzésére, miszerint a tudás hatalom és művelői visszaélhetnek vele. Sajnos igen, ez is megtörtént már a múltban jó néhány alkalommal (lásd. Hirosima és Nagaszaki példáját). Ezt a kérdéskört egy idézettel zárom le: „Élni és nem visszaélni kell az általunk birtokolt tudással”.

Nagyon tetszett az egyik csoporttársam blogbejegyzése, ahol azon elmélkedik, hogy vajon web 1.0-es, vagy web 2.0-es? Ezen a kérdésen én is elgondolkodtam és azt hiszem, ezzel a két intenzív kurzussal minden aktívan résztvevő felnőtt tanuló web 2.0-é válik még akkor is, ha a web 1.0-es megnevezéstől is távol áll. Lassan két éve tervezem megnézni a „The Social Networkˮ - A közösségi háló című 2010-ben nyert Oscar-díjas filmet, melyben a web 2.0 kapcsolatrendszerének kialakulását idézi fel és azt láthatjuk, ahogyan egy „ablakbanˮ születnek az ötletek és eljutnak a zárt egyetemi rendszeren keresztül 1 millió felhasználóig. Tovább boncolgatva a reflektív blogbejegyzésemet a konnektivista –hálózatalapú- tanuláselmélet gyakorlatban való alkalmazása során nem csak interperszonális kapcsolatokat sikerült úgy érzem hosszú távra kialakítanom, hanem intraperszonális kapcsolatokat is, melyet más oktatási környezetben nem lett volna lehetőségem kiépíteni. Igaz, csak egy hét telt el a kurzusból, de már most látom a pozitív hatását, ugyanis különböző szolgáltatásokat ismerhettem meg (twitter, facebook alaposabb megismerése, megosztott dokumentumok, ustream video, google, mindmap, a blogolás rejtelmei, stb.) Felnőtt tanulóként az önszorgalom komoly nehézségeket küzdhet le a konnektivista tanulás során. Nem kívánhatom, hogy oktatóim az esetleges hiányosságaimat külün-külön elmagyarázzák, hiszen jelenleg tudomásom szerint több mint félszáz távtanulót mentorálnak. Számomra az is motiváló, hogy közösségben tanulhatok és kommentelés során olyan témákhoz szólok, amihez érdemben többet adhatok. Az is imponáló, hogy a nézetek, vélemények különbözősége formálja az egyéni gondolkodásomat.

A wikipédiát az emberiség közös memóriájának is nevezik, ahol 440 millió egyedi látogatót vonz és ezzel az ötödik legnézettebb hivatkozásává nőtte ki magát. A több mint 180 ezer magyar szócikket tartalmazó felület bővítése nehéz akadályokba ütközik. A wikipédia nem tekinthető hiteles forrásnak, a rohamosan fejlődő világunk követésére nagyon nehéz megfelelő szakemberekt bevonni az önkéntes wikipédia szerkeztésébe, tartalmának bővítésére. Az előző blogbejegyzésemben feltett feltevésemre máris megtaláltam a választ, aminek nagyon is örülök, de annak nem, hogy feltevésem beigazolódott. Kevés kutatásban, szakdolgozatban található a wikipédiára való hivatkozás, mert sajnos nem megbízhatóak a források, bárki beleszerkeszthet. - Én is így tettem valamelyik nap, amikor A. Hitchcock némafilmjeinek listájából hiányoltam egy 1927-ből származó alkotását.

Az első előadás meghallgatása után a web 2.0 és a szemantikus web közötti különbséget próbáltam megérteni. Az eltelt pár nap rávilágított arra, hogy tulajdonképpen a két fogalom közötti különbség abban rejlik, hogy a szemantikus web értelmezhető web 2.0.-nek is. Bevallom ezt a rohamos IKT fejlődést és térnyerést nem könnyű követni, ezért tartom szükségszerűnek a folyamatos és tudatos önképzést, mely egyrészt a szakmai megújulást biztosítja, másrészt pedig a folyamatos tudásunk gyarapítsához járulunk hozzá. A szemantikus web, illetve haló megismerése azért lényeges számunkra, mert modellezni tudja az emberi asszociációt. Egy megfelelően beépített gráf segítségével gépünk is tud következtetni, meg tudja határozni, hogy melyik szóra milyen asszociációval válaszoljon, akár még a legjobb szóra is képes asszociálni. A dolog érdekessége még az is, hogy ezt a módszer az emberi agy mintájára hozták létre, mivel mi is csomópontokban és gráf formájában tároljuk az információkat.

Az a személyes tapasztalatom, hogy a két kurzus egyik aktív résztvevőjeként nemcsak a ustream-en elhangzott videoanyag és a power pointos bemutatók elegendőek az ismeretek elsajátításához, hanem sok szakterületről kell összegyűjtenünk korábban elsajátított kompetenciánkat, tudáshalmazunkat ahhoz, hogy működésbe tartsuk a konnektivista, hálózatalapú oktatási folyamatot. A konnektivista tanuláselméletet úgy is értelmezhetem, mint egy multifunkcionális oktatási módszerek aktív alkalmazását.

Az időmenedzsment egy igen divatos szó lett az utóbbi időben. Nem csak az oktatásban, hanem a munkahelyeken is előszeretettel hozzák összefüggésbe a teljesítménnyel, és nem győzik hangsúlyozni fontosságát. Ez így van rendjén, az élet csodáit nem elég hangsúlyozni és az idő, mint egy szubjekt fogalom nem csak pénzt, de számos forrás alapját is képezi. Gondolom mindenki számára ismerős „Az idő pénz!ˮ mondás, amit minden tudatos felnőtt jól ismer. Ha munkahelyünkön okosan osztjuk be időnket, azzal a cég termelékenységét javítjuk. Ha pedig az iskolában bánunk hatékonyan az időnkkel, az a minősítésen is meglátszik. A nem megfelelő időgazdálkodás hibák elkövetéséhez, késéshez vezethet. De vajon hogyan javíthatjuk ezt a képességünket? Igen, képesség ez is, amit meglehet tanulni. Leírok pár pontot, ami hozzásegít mindannyiunkat az idő okos beosztásához:

a. Legyen világos célkitűzésünk,
b. figyeljünk a korlátainkra,
c. minden feladatot rangsoroljunk,
d. tervezzünk egy nappal korábban,
e. írásban tervezn, jelöljük ki a prioritásokat,
f. szüneteket tartsuk be, és teljes gőzzel koncentráljuk,

Életünk során talán az egyik legfontosabb tényező az idő, amely minden egyes ember számára napi 24 órát jelent. Megosztok egy hivatkozást, ami segít rávilágítani arra, milyen csodás, de egyben ilyesztő az idő rohamos múlása. Ez a kurzus is segít abban, hogy hatékonyabban gazdálkodjak az időmmel és megbecsüljek minden percet.

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM MODELLEK, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEK - ÖNREFLEXIÓ

Eltelt egy hét, melyben sok-sok új információt sajátíthattam el és osztottam meg az e-learning alapú távoktatás alkalmával. Nem csak oktatási folyamatnak értelmezem az elmúlt intenzív információáradattal fűszerezett munkafolyamatokat, hanem egy olyan koncentrált mennyiségű tudáshalmazt sajátíthattam el, ami nagy mértékben hozzájárul személyiségformálásom fejlődéséhez. A kurzus keretében elhangzott előadás egy tudásalapként szolgált, amelyek értelmezéséhez a csoporttársaim, a vendégtanárok és saját magam által felkutatott kurrens forrásanyagok elsajátítása segített hozzá. Meggyőződésem, hogy olyan extra intenzív kurzusban tanulhatok és dolgozhatok, amelyre nem csak büszke vagyok, de Magyarországon ritka egyetem valósítja meg ezt a magas követelményszinttel kiépített e-learning alapú kommunikációs tréninget. 

Ahogy az első blogomban is szerepel az információk egyre nagyobb jelentősége megmutatkozik a termelésben, az oktatásban, sőt az egész társadalmi alakulások tekintetében is komoly jelenőséggel bír. Az információk áramlásával olyan szellemi erőforrások, értéktöbbletek  termelődnek és  jönnek létre, amelyek lehetővé teszik az élet minőségének javítását, az információs társadalmunk kialakulását. Az információgazdasággal kapcsolatban azt a konklúziót vonom le, hogy az információ megszerzése és birtoklása hatalom, ezért áldoznak hatalmas összegeket a fejlett országok, a multinacionális vállalatok a szegényebb országokba, hogy a hatalom birtokosai a számukra fontos információkat megszerezzék és ezek egy részét felhasználják. Természetesen nem kell attól tartani, hogy a megszerzett információkkal visszaélnének, hanem inkább az oktatás a  kutatás-fejlesztés-innováció hármasa játszik mérvadó szerepet.

Az egész életen át tartó tanulás (LLL) filozófiája mentén haladva úgy vélem, hogy Magyarország versenyképességének kulcsa lehet a „tudásiparˮ és az infokommunikációs technológia /IKT/ térnyerése. Már csak azért is, mert kiaknázásuk és gazdaságba történő visszaforgatásuk kiemelt jelentőséggel bír a versenyképesség szempontjából. A tudásipar varázsszava a versenyképesség ösztönzése, ugyanis nem jöhet létre megfelelő motivációs módszerek alkalmazása nélkül. A versenkyképesség ösztönzése számomra egy komoly napirenden forgó kérdés, melyet pedagógiai-pszichológiai oktatási módszerek és eszközök kifejlesztésével lehetne hatékonyabban érvényesíteni.

A kommunikációs dominancia jelentősége számomra az egyik legalapvetőbb kommunikációs forma, ugyanis függetlenül attól, hogy verbálisan, vagy non-verbálisan fejezzük ki mondanivalónkat mindkét esetben kommunikációt közvetítünk a másik fél számára. Nemrég olvastam, hogy a kommunikáció 93%-a nem verbális (non-verbális), ebből a megközelítésből  azt a konzekvenciát kellene levonnom, hogy a nem osztálytermi előadások során az oktatás kommunikációja és hatásrendszere igen alacsony szintet ér el. Azt hiszem a hátralévő 7% mégis elegendő ahhoz, hogy megértsünk olyan verbális kommunikációt, ahol egyirányú a közlés és alig érvényesül  a non-verbális kommunikáció lehetősége. Lehet hatékonyabb lenne olyan ustream videoanyagból bővíteni ismereteinket, ahol egyszerre jelenne meg a verbáis és non-verbális kommunikáció pl. mozgókép bővítésével.

Az elmúlt napokban sokat filozófáltunk a tudás megoszásának fontosságáról. Én most is ugyanazt állíthatom, amit egy héttel korábban, hogy a tudásalapú információs társadalom egyik legalapvetőbb mondanivalója, illetve üzenete az, hogy az emberek mind nagyobb többsége járuljon hozzá a szellemi tőke megteremtéséhez, (lifelong learning koncepció) annak érdekében, hogy könnyen hozzáférhető legyen a felhasználók számára. A blogbjegyzés terjedelmi korlátai miatt:-) nem térnék ki külön azon vélemények elemzésére, miszerint a tudás hatalom és művelői visszaélhetnek vele. Sajnos igen, ez is megtörtént már a múltban jó néhány alkalommal (lásd. Hirosima és Nagaszaki példáját). Ezt a kérdéskört egy idézettel zárom le: „Élni és nem visszaélni kell az általunk birtokolt tudással”.

Nagyon tetszett az egyik csoporttársam blogbejegyzése, ahol azon elmélkedik, hogy vajon web 1.0-es, vagy web 2.0-es? Ezen a kérdésen én is elgondolkodtam és azt hiszem, ezzel a két intenzív kurzussal minden aktívan résztvevő felnőtt tanuló web 2.0-é válik még akkor is, ha a web 1.0-es megnevezéstől is távol áll. Lassan két éve tervezem megnézni a „The Social Networkˮ - A közösségi háló című 2010-ben nyert Oscar-díjas filmet, melyben a web 2.0 kapcsolatrendszerének kialakulását idézi fel és azt láthatjuk, ahogyan egy „ablakbanˮ születnek az ötletek és eljutnak a zárt egyetemi rendszeren keresztül 1 millió felhasználóig. Tovább boncolgatva a reflektív blogbejegyzésemet a  konnektivista –hálózatalapú- tanuláselmélet gyakorlatban való alkalmazása során nem csak interperszonális kapcsolatokat sikerült úgy érzem hosszú távra kialakítanom, hanem intraperszonális kapcsolatokat is, melyet más oktatási környezetben nem lett volna lehetőségem kiépíteni. Igaz, csak egy hét telt el a kurzusból, de már most látom a pozitív hatását, ugyanis különböző szolgáltatásokat ismerhettem meg (twitter, facebook alaposabb megismerése, megosztott dokumentumok, ustream video, google, mindmap, a blogolás rejtelmei, stb.) Felnőtt tanulóként az önszorgalom komoly nehézségeket küzdhet le a konnektivista tanulás során. Nem kívánhatom, hogy oktatóim az esetleges hiányosságaimat külün-külön elmagyarázzák, hiszen jelenleg tudomásom szerint több mint félszáz távtanulót mentorálnak. Számomra az is motiváló, hogy közösségben tanulhatok és kommentelés során olyan témákhoz szólok, amihez érdemben többet adhatok. Az is imponáló, hogy a nézetek, vélemények különbözősége formálja az egyéni gondolkodásomat.  

A wikipédiát az emberiség közös memóriájának is nevezik, ahol 440 millió egyedi látogatót vonz  és ezzel az ötödik legnézettebb hivatkozásává nőtte ki magát. A több mint 180 ezer magyar szócikket tartalmazó felület bővítése nehéz akadályokba ütközik. A wikipédia nem tekinthető hiteles forrásnak, a rohamosan fejlődő világunk követésére nagyon nehéz megfelelő szakemberekt bevonni az önkéntes wikipédia szerkeztésébe, tartalmának bővítésére. Az előző blogbejegyzésemben feltett feltevésemre máris megtaláltam a választ, aminek nagyon is örülök, de annak nem, hogy feltevésem beigazolódott. Kevés kutatásban, szakdolgozatban található a wikipédiára való hivatkozás, mert sajnos nem megbízhatóak a források, bárki beleszerkeszthet. - Én is így tettem valamelyik nap, amikor A. Hitchcock némafilmjeinek listájából hiányoltam egy 1927-ből származó alkotását.

Az első előadás meghallgatása után a web 2.0 és a szemantikus web közötti különbséget próbáltam megérteni. Az eltelt pár nap rávilágított arra, hogy tulajdonképpen a két fogalom közötti különbség abban rejlik, hogy a szemantikus web értelmezhető web 2.0.-nek is. Bevallom ezt a rohamos IKT fejlődést és térnyerést nem könnyű követni, ezért tartom szükségszerűnek a folyamatos és tudatos önképzést, mely egyrészt a szakmai megújulást biztosítja, másrészt pedig a folyamatos tudásunk gyarapítsához járulunk hozzá. A szemantikus web, illetve haló megismerése azért lényeges számunkra, mert modellezni tudja az emberi asszociációt. Egy megfelelően beépített gráf segítségével gépünk is tud következtetni, meg tudja határozni, hogy melyik szóra milyen asszociációval válaszoljon, akár még a legjobb szóra is képes asszociálni. A dolog érdekessége még az is, hogy ezt a módszer az emberi agy mintájára hozták létre, mivel mi is csomópontokban és gráf formájában tároljuk az információkat.

Az a személyes tapasztalatom, hogy a két kurzus egyik aktív résztvevőjeként nemcsak a ustream-en elhangzott videoanyag és a power pointos bemutatók elegendőek az ismeretek elsajátításához, hanem sok szakterületről kell összegyűjtenünk korábban elsajátított kompetenciánkat, tudáshalmazunkat ahhoz, hogy működésbe tartsuk a konnektivista, hálózatalapú oktatási folyamatot. A konnektivista tanuláselméletet úgy is értelmezhetem, mint egy multifunkcionális oktatási módszerek aktív alkalmazását.  

Az időmenedzsment egy igen divatos szó lett az utóbbi időben. Nem csak az oktatásban, hanem a munkahelyeken is előszeretettel hozzák összefüggésbe a teljesítménnyel, és nem győzik hangsúlyozni fontosságát. Ez így van rendjén, az élet csodáit nem elég hangsúlyozni és az idő, mint egy szubjekt fogalom nem csak pénzt, de számos forrás alapját is képezi. Gondolom mindenki számára ismerős „Az idő pénz!ˮ mondás, amit minden tudatos felnőtt jól ismer. Ha munkahelyünkön okosan osztjuk be időnket, azzal a cég termelékenységét javítjuk. Ha pedig az iskolában bánunk hatékonyan az időnkkel, az a minősítésen is meglátszik. A nem megfelelő időgazdálkodás hibák elkövetéséhez, késéshez vezethet. De vajon hogyan javíthatjuk ezt a képességünket? Igen, képesség ez is, amit meglehet tanulni. Leírok pár pontot, ami hozzásegít mindannyiunkat az idő okos beosztásához:

a. Legyen világos célkitűzésünk,

b. figyeljünk a korlátainkra,
c. minden feladatot rangsoroljunk,
d. tervezzünk egy nappal korábban,
e. írásban tervezn, jelöljük ki a prioritásokat,
f. szüneteket tartsuk be,  és teljes gőzzel koncentráljuk,

 http://www.youtube.com/watch?v=N0738kdYSQw&noredirect=1

Életünk során talán az egyik legfontosabb tényező az idő, amely minden egyes ember számára napi 24 órát jelent. Megosztok egy hivatkozást, ami segít rávilágítani arra,  milyen csodás, de egyben ilyesztő az idő rohamos múlása. Ez a kurzus is segít abban, hogy hatékonyabban gazdálkodjak az időmmel és megbecsüljek minden percet.  

Didaktikai modellek, Az oktatási folyamatot meghatározó alapelvek

 A Didaktika a neveléstudománynak legfontosabb részterülete, mely elméleti síkon mutatja be az oktatás folyamatát. Ezt az elnevezést legelősször Comenius 1632-ben veti papírra a „Didactica Magna” (Nagy Oktatástan) című  pedagógiai tartalmú könyvében. 380 év távlatából az oktatástan gyökereinél maradva az információs társadalom megjelenésének köszönhetően hallgatom a ustream legmodernebb IKT-val ellátott e-learning alapú távoktatási tananyagot.

Ahogy az előadásból is elhangzott a különböző didaktikai modellek megértéséhez a távoktatás didaktikája egyben a „folyamatszabályozás didaktikájaˮ is, melynek hatékonyságát a folyamatszabályozás eszközeivel valósítunk meg. Úgy vélem, a folyamatszabályozás megteremtése során olyan erőforrások nyílhatnak meg a fiatal, illetve az felnőtt tanuló esetében, mely szabadságérzetével, kreativitásával hatékonyabb tanulási folyamatokat érhet el, mint az olyan oktatási folyamatoknál, melyek tanárközpontúak. Fontos kiemelnem, hogy az oktatási folyamatszabályozás gyakorlatban való megvalósítása előtt előzetesen végig kell gondolni az oktatási program hatékonyságának fokát. Az előadás „podcast-jébőlˮ úgy vélem, nem valósulhat meg sikeresen olyan távoktatási program, amely nincs előre pontosan definiálva, megszervezve, megtervezve és ütemezve, ugyanis a folyamatközi beavatkozás nagy mértékben megzavarhatja, megsemmisítheti az egész e-learning programot.   

Én előnyben részesítem az online tanfolyamokat, mert az egyre kiterjedtebb és modernizált infokommunikációs eszközök térnyerésével rugalmasabb, hatékonyabb és főleg gyorsabb tanulási eredményeket produkálhatunk. Természetesen azon álláspontot is megértem, amikor a felnőtt tanuló (nem x és y generációból származó) az internet adta hálózatkavalkádban elveszve érzi magát és várva várja a személyes kontaktórát, amikor is rendszerezheti tanulási folyamatait, előmeneteleit. Tévhit azonban azt feltételezni, hogy a távoktatás során elvégzendő feladatok laza követelményeket takarnának. Az e-learning feladatsorozatok sikeres teljesítéséhez pontos, rendszerezett, tudatos önirányító személyiség szükséges. Vajon miért alakulhatott ki az emberekben ez a távoktatással kapcsolatos tévhit? 

Egy hatékony és előrelátó oktatási program nem valósulhat meg helyes tanítási-tanulási módszerek és eszközök bevonásával. Falus Iván szerint a didaktikai alapok megismerése nélkül lehetetlen hatékony és innovatív oktatási folyamatokat alkalmazni, ugyanis a didaktika több tudományterülettel él szerves kapcsolatban, mint például neveléstörténet, neveléselmélet, összehasonlító pedagógia, fiziológia, filozófia, pszichológia, iskolaegészségtan, szociológia, logika, kibernetika, szakmódszertanok, stb.

Rövid reflexiók az előadáson elhangzott didaktikai modellekről:

A didaktikai modellek általában egy-egy mikrostruktúrát írnak le. Megkülönböztetünk:

·         távoktatási
·         folyamatszabályozási                   didaktikai elméletek       
·         angolszász, német, magyar

1. Kibernetikai-információelméleti didaktika

     Képviselője Cube, aki az 1970-es években elsőként a távoktatást oktatási folyamatként képzeli el és egyben a kritikai-racionális neveléstudományi irányzat kiemelkedő egyénisége. Cube elméletének semmilyen előzménye nem volt a pedagógiai és didaktikai gondolkodás történetében. A modell lényege a behaviorista viselkedéselméleten alapszik, ahol előtérbe kerül a természettudományos megközelítés, a matematikai szabályok robotizált oktatási formája. A rendszer lényege a tanár tanítási stratégiája, a cél irányában történő szabályozás, tervezés és végrehajtás. Meglehetősen más modellekhez képest gyenge hatást gyakorolt a didaktikai folyamatok fejlesztésében. Ezt a modellt akkor érthetem meg behatóbban, ha jártasságot szerzek az algebra területén. 

 2. Tanulási-cél orientált didaktika

Neves képviselője Möller, aki a curriculum /kerettanterv/ felépítésére és folyamatára vonatkozó tervet jelenti. Értelmezésem szerint a tanulási cél egy olyan fejlesztési folyamat végeredménye, ahol a tanulásszervezés és a tanulás kontrollja megy végbe. A tanulási-cél orientál didaktikában lépésről-lépésre meg kell tervezni a tanulási célokat, mert csak így lehet a kerettanterv alkalmazása hatékony. Lényege, hogy a tanulási folyamatot részekre kell bontani, az elemeknek különböző lépései vannak, ha megvan a cél akkor a tanulási folyamatnak csak annyi a feladata, hogy fokozatosan optimális energiaráfordítással eljutni a kitűzött cél felé. A tanulási folyamatot csak akkor lehet tovább folytatni, ha a tanuló elsajátította a követelményeket. A Möller-féle didaktikai modell nem hasonlít a gépies kibernetikai modellhez, ugyanis itt a tanulási kontroll és nem a tanár ellenőrzése a domináns. A tanulási-cél oriental didaktikai modellre szintén érvényes az a szemlélet,  miszerint az oktatási folyamatot végig szabályozni kell és ha ez nem valósul meg,  nem működhet hatékonyan a távoktatási rendszer.

3. Caroll tanulási hatékonyság modellje:

     Ez egy angolszász eredetű tanuláshatékonyság modell, melyet Báthory-féle rendszerelméletű modellel együtt gyakran említik meg. Ő azt vallja, hogy egy adott tanulási feladatnál meglehet állapítani azt, hogy az egyénnek mennyi időre van szüksége a sikeres teljesítéshez. Akkor gazdaságos egy tanulási folyamat, ha időben gyorsan eltudja sajátítani az oktató által kitűzött célokat. Vajon mihez viszonyítva határozzák meg a távoktatás tananyagfejlesztői egy adott munkafeladatra szánt optimális időkeretet? Ennek a modellnek a kulcsfogalma az időkeret, az időhatékonyság, és gyakran talán ezért sem sorolják a didaktikai modellek kategóriájába. Amennyiben tudja a tanár, hogy mennyi az az optimális időkeret, melyre a távtanulónak átlagosan szüksége van, azt illik a tanuló rendelkezésre bocsátani, hiszen ha nem elegendő időt fordít rá a tanulási folyamatokra, akkor nem lesz érdemben hatékony az elsajátítás, ha viszont sok időt tölt vele, felléphet az apátia, illetve az unalom érzése és ez már nem gazdaságos oktatási folyamat minősül. Andragógusként, ha nem tudom felmérni egy tananyag elemi részénél, hogy miképpen járul hozzá a kitűzött célokhoz, akkor ott didaktikai szempontból hiányosságok vannak.

4. Bloom: Az optimális tanuláselmélete

     A Bloom-féle tanuláselmélet jelentősége számomra úgy értelmezhető, hogy a távtanulók többsége képes hatékonyan elsajátítani a számukra előírt követelményeket, akkor ha megfelelő környezeti, feltételek és ergonómiai szempontok figyelembevételével elegendő idő áll rendelkezésükre. A sikeres tanulás akkor valósul meg, ha jelen van az ismeretelsajátítási készség, a pozitív attitűd és motivációs tartalék. A távoktatásban vertikális és nem lineáris oktatási folyamat valósul meg, ahol lehetőség kínálkozik a tanulók hiányosságainak korrigálására, de a lineáris oktatási gyakorlatban magasabb a lemorzsolódás aránya.

5. Nagy Sándor módszertani didaktikája

     Az egész pedagógiai folyamatot egy szituációláncolatként lehetne értelmezni. Az elején felmerülnek az adott feladattal kapcsolatos érzések, attitűdök, majd megjelenik a cselekménynek valamilyen produktuma, és kezdődik újból az egész. Nagy Sándor módszertani didaktikai modellje egy szabályos oktatási algoritmizálást mutat be. A modell további tulajdonsága, hogy komplex, egészet alkotva próbálja leírni az egész oktatási folyamatot.

6. A tanítás-tanulás Báthory Zoltán-féle rendszerszemléletű modellje

     Ez a rendszerszemléletű modell visszacsatolt algoritmusokat mutat be. Tulajdonképpen egy „hömpölygőˮ állapotról van szó, ami a tanulókban történő változásokat próbálja felvázolni. Az oktatási folyamat visszacsatolása értelmezésem szerint azt mutatja, hogy ha látjuk, hogy a tanuló kb. 67% -ot elért, adhatunk még neki plussz feladatokat, de nem több terjedelmeben, hanem más minőségben és ezzel is visszacsatolás megy végbe. Egy egyszerű oktatási folyamatnál is vannak visszacsatolások. Ha viszont semmilyen jelet nem kapunk vissza az oktatási folyamtnál, az is egy visszacsatolási folyamatot jelent, igaz egy negative visszacsatolásról van szó, mert egy oktatási folyamatban nem torténik meg az, hogy ne torténjen semi.

7. Schulz-féle tanításelméleti didaktika modell, un. „Hamburgi modell”

     Ezt az oktatási folyamat értelmezésem szerint 7 egységből álló mikrostruktúrát fejez ki, ahol a mikrostruktúra szabályozottabb Úgy is elképzelhetjük, mint egy „akadályversenytˮ ahol a tanulási folyamatok során vissza-vissza lehet térni, ha a tanuló „elvesztette a fonalatˮ majd tovább haladhat a következő tanulási pontig, szükség esetén akár többször is  meglehet ismételni a tanulási folyamatot.

8. Aebli pszichológiai alapú didaktikai modellje

     Ebben a modellben is egy mikrostruktúrális leírás figyelhető meg. Hasonlóságot mutat Falus Iván didaktika modelljével. Az oktatási folyamatnak megvan a sajátos irányultsága, hiszen ismétlődhet, de a didaktikai fokozatokat nem hagyhatja ki. Egy hatékony távoktatási környezetben ahol egy előre beprogramozott oktatási folyamat működik nem biztos, hogy az ismétlődés a jó megoldási forma. Lehet akár többször is elmondani, illetve pontosabban, értelmesebben másképpen fogalmazni.

9. Az oktatási folyamat mikrostruktúrájának értelmezési lehetőségei - Nagy Sándor/Falus Iván

Falus Iván didaktikai modellje 9 lépésből tevődik össze, amelynek pontjait a következőképpen foglalom össze:

1. A tanulókban ébresszünk belső motivációt az oktatási tananyag hatékonyabb megértése, értelmezése érdekében, valamint fontos pedagógiai/andragógiai elem a figyelem felkeltése is.

2. Szintén az egyik legdominánsabb pedagógus/andragógus szerepkörhöz tartozik a tanuló kellő informálása a tanulási célokról, a tanulási követelményekről.

3. Célszerű az oktatónak még a tanulási folyamat előtt felmérni a távtanulók előzetes ismereteit, tudáskészletük minőségét.

4. Az új ismeretek, tanulási anyagok,tárgyak, műalkotások, stb. bemutatása, prezentálása, mely az 1960-as években indult el.

5. Célszerűnek tartom a tények, jelenségek és tanulási folyamatok, minél sokoldalúbb elemzését bemutatni.

6. A távoktatás során, de a személyes, (frontális) tanórák esetében is fontos a reflexiós visszacsatolások regisztrálása, továbbá a pontos fogalomalkotás és következtetés is az adott tananyagról.

Az utolsó fázis az elért teljesítmények mérése és értékelése. Hogyan mérjük leghatékonyabban? Milyen szempontok szerint minősítsünk? Bízom benne, hogy hamarosan választ találok a felmerült kérdéseimre kommentek formájában, illetve a következő előadás sugárzásával.

INFORMÁCIÓS TÁRSASALOM MODELLEK, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEK

Még nem teljes mértékben, de kibontakozófélben van az információs társadalom, mely egy új piacgazdasági fromát jelenít meg. Ma már leggyakrabban ezt az egyre kibővülő gazdasági folyamatokat nevezzük „információgazdaságnak”. Olyan gazdasági szerkezetről beszélhetünk, mely már információgazdaságnak nevezhető és a jövőben egyre intenzívebben fejti ki hatását.

 Az információs társadalom fokozatos térnyerésével megváltozik a modern kapitalizmus posztmodern, információs társadalommá. A lifelong learning filozófiája nagy mértékben hozzájárul a posztmodern társadalomban kibontakozó „tudásiparˮ és az infokommunikációs technológia /IKT/ térnyerésére. Az információs társadalom jelentése olvasatomban a posztmodern társadalom paradigmájáról van szó, amely egy olyan világjelenség, ahol érvényesül mindhárom dominancia és hatásrendszer.

 Információs társadalom azért, mert nap mint nap új információtartalmakat osztunk meg embertársainkkal, de sajnos az is előfordul, hogy akaratunk ellenére téves információkat, vagy hamis adatokat közvetítük, mely nagymértékben megnehezíti a személyközi kommunikációt és az emberi kapcsolatok minőségét. Ugyanakkor gyakran érzékelem  a kommunikációs dominancia hatását is környezetemben, mert az olvasás, a szöveg alapú értelmezések még mindig a leggyakrabban alkalmazott információcsere eszköz környezetemben. Az élő videóközvetítések terén piacvezető Ustream infokommunikációs technológia számomra az egyik leghatékonyabb tanulást támogató eszköz, mely nem csak „real-timeˮ közvetítéseket, de archivált tartalmakat is képes sugározni az érdeklődők számára. Elgondolkodhatunk azon, vajon mi lesz azokkal az emberekkel, akik nem tudnak lépést tartani az új információs áradat adaptációjával? Megállapíthatjuk, hogy robogunk a tudásalapú társadalom felé, melybe vagy bevándorlunk, vagy kirekeszt és egyik napról a másikra a rejtett gazdaságban találhatjuk magunkat. Farkas János szerint az információs, kommunikációs és tudás alapú társadalmak részben átfedik egymást és nem lehet teljesen élesen megkülönböztetni őket egymástól, de mégis sajátos módon hangsúlyozza az információs társadalomba történő átmenetet.

Számomra a web 1.0 és web 2.0 azt szolgálja, hogy az emberek virtuálisan összeköttetésben állnak egymással. A két web típus közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy a Web 2.0 “felhasználó barát”. Ma a webet bárki feltöltheti tartalommal úgy, hogy az mindenki számára elérhető legyen. Kezdetben a kommunikáció nem volt ennyire összetett; az emberek e-mailben tarthatták a kapcsolatot, esetleg különböző cégek érték el a felhasználót weboldalaikkal, ami azonban egyirányú kommunikációnak mondható.

Azonban fontos számomra, hogy megtanuljam helyesen szelektálni az információáradat között, mert ha túl sok megosztást teszek közzé és nem szűröm az információkat, akkor egy idő után kezelhetetlen (áttekinthetetlen) lesz a felhasználói felületem. A zsúfolt hétköznapjaimat nagymértékben megkönnyíti a web 2.0 alkalmazás, melyet gyakran “social networking-nek” is neveznek a könnyen kezelhető felhasználóbarát jellege miatt. Sokat tanakodom a wikipédia megbízhatóságáról, hiszen közös és mindenki által szerkeszthető tudásbázisról van szó. Én gyakran használom, hiszen jó összefoglalást ad egy témáról, átlátható szerkezettel.  Igaz, hogy bárki szerkesztheti tartalmát és éppen ezért, ha egyetemi dolgozat, vagy egyéb kutatás  elkészítéséről van szó kerülöm a wikipédiából szerzett forrásanyagokat és hivatkozásokat. Úgy gondolom, a szócikkek alján lévő hivatkozások ellenőrzésével nagymértékben kiszűrhetjük a forrásanyag hitelességét, vagy hiteltelenségét. Fontosnak tartom a magyar wikipédia fejlesztését és forrásanyagainak bővítését, hiszen gyakran előfordul, hogy rákeresve egy-egy híres magyar Nóbel-díjas tudósra, kutatóra vagy színművészre, íróra alig-alig találok pár bekezdésnél bővebb információt. Miért tapasztalom ezt a hiányosságot? Vajon ennek a jelenségnek köze van az alapműveltség, illetve a lexikális tudás csökevényességére? Elgondolkodtató, hogy Szent-Györgyi Albertről, Ady Endréről, Blaha Lujzáról és még egy példát kiemelve Csontváry Kosztka Tivadarról miért ír a magyar wikipédia „szegényesˮ terjedelemben? Elhatározom, hogy a közeljövőben kiválasztok néhány ismert és nemzetközileg is nagyra becsült személyt és minden jegyzet, újságcikk, szakirodalom és forrásanyag megjelölésével hozzájárulok a magyar wikipédia fejlesztéséhez, ezzel is növelve az információs tudásalapú társadalom megteremtését. 

Az információs társadalom megjelenésével mind az oktatás, mind a foglalkoztatás területén számos anyagi támogatást nyújtó program létezik, ezzel hozzájárulva az új kommunikációs technologiák és a társadalmi versenyképesség kiépítése felé. Az új lehetőségek megteremtéséhez szükségessé válik a naprakész információk ismerete az elektronikus eljárások és az új térhasználat alkalmazása az információs társadalomban. A napokban rádiót hallgatva arról a meglepő információról értesültem, hogy Európa szerte egyre szélesebb teret hódít az otthon végezhető színes skálájú távmunkák lehetősége, melyben Németország kimagasló arányt képvisel. A high-tech BITCOM 2011-ben végzett 1000 lakosú reprezentatív felmérésből megtudhatjuk, hogy az alkalmazottak több mint 25%-a részesíti előnyben az otthon végezhető távmunka lehetőségét. Az ökológiai előnyökkel járó távmunka (e-work), távoktatás (e-learning) és minden olyan tevékenység, melynek nem feltétele a mobilitás (amit érdemben távúton végezhetünk)  fokozza szabadságérzetünket, csökkenti a stresszt, ökológiai szempontból hozzájárulunk a környezetszennyezés mérsékléséhez. Ezzel az új életmód váltással és pozitív életszemlélet megváltoztatásával nem csak időt és pénzt nyerhetünk, de ergonómiai szempontból is hatékonyabb munkavégzést valósíthatunk meg.  

Az információs társadalomban leggyakrabban előforduló kifejezések egyike a szemantikus web fogalma, melyet úgy értelmezek mint egy intelligens globális „olvasótˮ, mely  segít eligazodni és megtalálni számomra  a hasznos és érdekes forrásanyagokat, tartalmakat. Manapság arról is hallani, hogy a szemantikus web olyan mértékű infokommunikációs technológiai előrelépést mutat, hogy kiérdemelné a magasabb 3.0 verziószámot. A mai használatban lévő web 2.0 egy olyan okos és szervezett interneten történő kommunikációs hálózat, melyben izgalmas, produktív közösségi portálokban szerveződő párbeszédeket folytathatunk a család az oktatás és egyéb színtereken. Az egyik nagy kedvencem a Google kereső –böngésző-, mely rohamos fejlődésének köszönhetően egyre pozitivabb irányban befolyásolja gyorsuló mindennapjaimat pl. google műholdas térképben történő keresés, mely teljesen új dimenzióba helyezi Földünket vagy a grafikonkészítő műveletek elvégzésének lehetősége, mely segít az empirikus kutatásokból származó kvantitatív és kvalitatív eredmények feldolgozásában és rendszerszerű szemléltetésében. Bevallom ezt a rohamos IKT fejlődést és térnyerést nem könnyű követni, ezért tartom szükségszerűnek a folyamatos és tudatos önképzést, mely egyrészt a szakmai megújulást biztosítja, másrészt pedig a  folyamatos tudásunk gyarapítsához járulunk hozzá.

Az előadásban többek között elhangzott az a kérdés is, miszerint a technika vívmányai elveszik szabadidőnket, vagy inkább időt takarít meg számunkra? Saját tapasztalatomból úgy itélem meg, hogy a mai posztmodern társadalomban a lifelong learning filozófiáját és az ergonómia három fő optimalizációs célját követve sokkal hatékonyabb, kényelmesebb és biztonságosabb teljesítményre lehetünk képesek. 

Az időmendzsment fogalma szintén egy lényeges fontosságú kérdés számomra, ugyanis nap mint nap azon gondolkodom, miként tudnám szervezettebbé alakítani a nap 24 óráját. Sokszor Arisztotelész gondolata nyújt lelki támpontot, amikor nem sikerül javítanom az időbeosztásomon. Híres idézete: „Irányítsuk időnket, ne hagyjuk, hogy az idő irányítson minket!” Az egyik legfontosabb feladat számomra, hogy a mai gyorsuló társadalmunkban képesek legyünk eldönteni, melyik a sürgős és fontos munkatevékenység, illetve melyik az a teendő, amelyet később is ráér elvégezni. Tennivalóink helyes sorrendjét nem könnyű meghatározni, de mindenképpen fontos, hiszen nagymértékben befolyásolja sikeres teljesítményünket.

Az időmegtakarítás sikeres támogatásához a google wave technológia segít hozzá, mert valós-idejű (real-time) kommunikációt folytathatok. A wave számomra egy hullámszerű, szupergyors online eszközt jelent, ahol egyszerre beszélgetek és dokumentációkat kezelek, formázok, képeket, fotókat, videókat, térképeket oszthatok meg. Felnőttképzés területén leggyakrabban alkalmazott tanítási-tanulási google wave metódusok a brainstorming, a meeting jegyzetek, a csoport projektek, és szintén a rendezvényszervezés területét is ide sorolhatjuk.

Az Információtudomány és media a XXI. század elején című első blogbejegyzésemet David Ogilvy szociális hálózatokkal kapcsolatos népszerű idézetével zárom: "Ne azt számold, hány embert érsz el, azokat érd el, akik számítanak."

Információtudomány a XXI. század elején

Az információtudomány egy olyan egyesítő és interdiszciplináris kapcsolatrendszerek hálózata, melyben a jelenlévő problémák, kérdések, hipotézisek tudományos úton való gyűjtésével, feldolgozásával és közvetítésével valósul meg. A blog megnyitása ezen gondolatok jegyében született meg és azért tartom célszerűnek, mert a XXI. század elején járva, az egyre gyorsulóbb világunk ellehetetleníti az interperszonális kapcsolatok ápolását. Várom a témával kapcsolatos minden kedves kolléga hozzászólását. Olvassunk és alkossunk együtt...

Távoktatás, e-learning

A nem hagyományos keretek között működő tudásközvetítés, andragógusként az egyik legkedvesebb szakterületem, mivel a távoktatás, e-learning az egész világon sokszínű, rugalmas és gazdaságosság szempontjából igen előnyös szerepet töltenek be a lifelong learning paradigma tekintetében. Töltsük be hasznos észrevételekkel, feltevésekkel és előmozdító gondolatokkal a tanár és a „távtanulóˮ közötti távolságot.