INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM MODELLEK, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEK - ÖNREFLEXIÓ

Eltelt egy hét, melyben sok-sok új információt sajátíthattam el és osztottam meg az e-learning alapú távoktatás alkalmával. Nem csak oktatási folyamatnak értelmezem az elmúlt intenzív információáradattal fűszerezett munkafolyamatokat, hanem egy olyan koncentrált mennyiségű tudáshalmazt sajátíthattam el, ami nagy mértékben hozzájárul személyiségformálásom fejlődéséhez. A kurzus keretében elhangzott előadás egy tudásalapként szolgált, amelyek értelmezéséhez a csoporttársaim, a vendégtanárok és saját magam által felkutatott kurrens forrásanyagok elsajátítása segített hozzá. Meggyőződésem, hogy olyan extra intenzív kurzusban tanulhatok és dolgozhatok, amelyre nem csak büszke vagyok, de Magyarországon ritka egyetem valósítja meg ezt a magas követelményszinttel kiépített e-learning alapú kommunikációs tréninget. 

Ahogy az első blogomban is szerepel az információk egyre nagyobb jelentősége megmutatkozik a termelésben, az oktatásban, sőt az egész társadalmi alakulások tekintetében is komoly jelenőséggel bír. Az információk áramlásával olyan szellemi erőforrások, értéktöbbletek  termelődnek és  jönnek létre, amelyek lehetővé teszik az élet minőségének javítását, az információs társadalmunk kialakulását. Az információgazdasággal kapcsolatban azt a konklúziót vonom le, hogy az információ megszerzése és birtoklása hatalom, ezért áldoznak hatalmas összegeket a fejlett országok, a multinacionális vállalatok a szegényebb országokba, hogy a hatalom birtokosai a számukra fontos információkat megszerezzék és ezek egy részét felhasználják. Természetesen nem kell attól tartani, hogy a megszerzett információkkal visszaélnének, hanem inkább az oktatás a  kutatás-fejlesztés-innováció hármasa játszik mérvadó szerepet.

Az egész életen át tartó tanulás (LLL) filozófiája mentén haladva úgy vélem, hogy Magyarország versenyképességének kulcsa lehet a „tudásiparˮ és az infokommunikációs technológia /IKT/ térnyerése. Már csak azért is, mert kiaknázásuk és gazdaságba történő visszaforgatásuk kiemelt jelentőséggel bír a versenyképesség szempontjából. A tudásipar varázsszava a versenyképesség ösztönzése, ugyanis nem jöhet létre megfelelő motivációs módszerek alkalmazása nélkül. A versenkyképesség ösztönzése számomra egy komoly napirenden forgó kérdés, melyet pedagógiai-pszichológiai oktatási módszerek és eszközök kifejlesztésével lehetne hatékonyabban érvényesíteni.

A kommunikációs dominancia jelentősége számomra az egyik legalapvetőbb kommunikációs forma, ugyanis függetlenül attól, hogy verbálisan, vagy non-verbálisan fejezzük ki mondanivalónkat mindkét esetben kommunikációt közvetítünk a másik fél számára. Nemrég olvastam, hogy a kommunikáció 93%-a nem verbális (non-verbális), ebből a megközelítésből  azt a konzekvenciát kellene levonnom, hogy a nem osztálytermi előadások során az oktatás kommunikációja és hatásrendszere igen alacsony szintet ér el. Azt hiszem a hátralévő 7% mégis elegendő ahhoz, hogy megértsünk olyan verbális kommunikációt, ahol egyirányú a közlés és alig érvényesül  a non-verbális kommunikáció lehetősége. Lehet hatékonyabb lenne olyan ustream videoanyagból bővíteni ismereteinket, ahol egyszerre jelenne meg a verbáis és non-verbális kommunikáció pl. mozgókép bővítésével.

Az elmúlt napokban sokat filozófáltunk a tudás megoszásának fontosságáról. Én most is ugyanazt állíthatom, amit egy héttel korábban, hogy a tudásalapú információs társadalom egyik legalapvetőbb mondanivalója, illetve üzenete az, hogy az emberek mind nagyobb többsége járuljon hozzá a szellemi tőke megteremtéséhez, (lifelong learning koncepció) annak érdekében, hogy könnyen hozzáférhető legyen a felhasználók számára. A blogbjegyzés terjedelmi korlátai miatt:-) nem térnék ki külön azon vélemények elemzésére, miszerint a tudás hatalom és művelői visszaélhetnek vele. Sajnos igen, ez is megtörtént már a múltban jó néhány alkalommal (lásd. Hirosima és Nagaszaki példáját). Ezt a kérdéskört egy idézettel zárom le: „Élni és nem visszaélni kell az általunk birtokolt tudással”.

Nagyon tetszett az egyik csoporttársam blogbejegyzése, ahol azon elmélkedik, hogy vajon web 1.0-es, vagy web 2.0-es? Ezen a kérdésen én is elgondolkodtam és azt hiszem, ezzel a két intenzív kurzussal minden aktívan résztvevő felnőtt tanuló web 2.0-é válik még akkor is, ha a web 1.0-es megnevezéstől is távol áll. Lassan két éve tervezem megnézni a „The Social Networkˮ - A közösségi háló című 2010-ben nyert Oscar-díjas filmet, melyben a web 2.0 kapcsolatrendszerének kialakulását idézi fel és azt láthatjuk, ahogyan egy „ablakbanˮ születnek az ötletek és eljutnak a zárt egyetemi rendszeren keresztül 1 millió felhasználóig. Tovább boncolgatva a reflektív blogbejegyzésemet a  konnektivista –hálózatalapú- tanuláselmélet gyakorlatban való alkalmazása során nem csak interperszonális kapcsolatokat sikerült úgy érzem hosszú távra kialakítanom, hanem intraperszonális kapcsolatokat is, melyet más oktatási környezetben nem lett volna lehetőségem kiépíteni. Igaz, csak egy hét telt el a kurzusból, de már most látom a pozitív hatását, ugyanis különböző szolgáltatásokat ismerhettem meg (twitter, facebook alaposabb megismerése, megosztott dokumentumok, ustream video, google, mindmap, a blogolás rejtelmei, stb.) Felnőtt tanulóként az önszorgalom komoly nehézségeket küzdhet le a konnektivista tanulás során. Nem kívánhatom, hogy oktatóim az esetleges hiányosságaimat külün-külön elmagyarázzák, hiszen jelenleg tudomásom szerint több mint félszáz távtanulót mentorálnak. Számomra az is motiváló, hogy közösségben tanulhatok és kommentelés során olyan témákhoz szólok, amihez érdemben többet adhatok. Az is imponáló, hogy a nézetek, vélemények különbözősége formálja az egyéni gondolkodásomat.  

A wikipédiát az emberiség közös memóriájának is nevezik, ahol 440 millió egyedi látogatót vonz  és ezzel az ötödik legnézettebb hivatkozásává nőtte ki magát. A több mint 180 ezer magyar szócikket tartalmazó felület bővítése nehéz akadályokba ütközik. A wikipédia nem tekinthető hiteles forrásnak, a rohamosan fejlődő világunk követésére nagyon nehéz megfelelő szakemberekt bevonni az önkéntes wikipédia szerkeztésébe, tartalmának bővítésére. Az előző blogbejegyzésemben feltett feltevésemre máris megtaláltam a választ, aminek nagyon is örülök, de annak nem, hogy feltevésem beigazolódott. Kevés kutatásban, szakdolgozatban található a wikipédiára való hivatkozás, mert sajnos nem megbízhatóak a források, bárki beleszerkeszthet. - Én is így tettem valamelyik nap, amikor A. Hitchcock némafilmjeinek listájából hiányoltam egy 1927-ből származó alkotását.

Az első előadás meghallgatása után a web 2.0 és a szemantikus web közötti különbséget próbáltam megérteni. Az eltelt pár nap rávilágított arra, hogy tulajdonképpen a két fogalom közötti különbség abban rejlik, hogy a szemantikus web értelmezhető web 2.0.-nek is. Bevallom ezt a rohamos IKT fejlődést és térnyerést nem könnyű követni, ezért tartom szükségszerűnek a folyamatos és tudatos önképzést, mely egyrészt a szakmai megújulást biztosítja, másrészt pedig a folyamatos tudásunk gyarapítsához járulunk hozzá. A szemantikus web, illetve haló megismerése azért lényeges számunkra, mert modellezni tudja az emberi asszociációt. Egy megfelelően beépített gráf segítségével gépünk is tud következtetni, meg tudja határozni, hogy melyik szóra milyen asszociációval válaszoljon, akár még a legjobb szóra is képes asszociálni. A dolog érdekessége még az is, hogy ezt a módszer az emberi agy mintájára hozták létre, mivel mi is csomópontokban és gráf formájában tároljuk az információkat.

Az a személyes tapasztalatom, hogy a két kurzus egyik aktív résztvevőjeként nemcsak a ustream-en elhangzott videoanyag és a power pointos bemutatók elegendőek az ismeretek elsajátításához, hanem sok szakterületről kell összegyűjtenünk korábban elsajátított kompetenciánkat, tudáshalmazunkat ahhoz, hogy működésbe tartsuk a konnektivista, hálózatalapú oktatási folyamatot. A konnektivista tanuláselméletet úgy is értelmezhetem, mint egy multifunkcionális oktatási módszerek aktív alkalmazását.  

Az időmenedzsment egy igen divatos szó lett az utóbbi időben. Nem csak az oktatásban, hanem a munkahelyeken is előszeretettel hozzák összefüggésbe a teljesítménnyel, és nem győzik hangsúlyozni fontosságát. Ez így van rendjén, az élet csodáit nem elég hangsúlyozni és az idő, mint egy szubjekt fogalom nem csak pénzt, de számos forrás alapját is képezi. Gondolom mindenki számára ismerős „Az idő pénz!ˮ mondás, amit minden tudatos felnőtt jól ismer. Ha munkahelyünkön okosan osztjuk be időnket, azzal a cég termelékenységét javítjuk. Ha pedig az iskolában bánunk hatékonyan az időnkkel, az a minősítésen is meglátszik. A nem megfelelő időgazdálkodás hibák elkövetéséhez, késéshez vezethet. De vajon hogyan javíthatjuk ezt a képességünket? Igen, képesség ez is, amit meglehet tanulni. Leírok pár pontot, ami hozzásegít mindannyiunkat az idő okos beosztásához:

a. Legyen világos célkitűzésünk,

b. figyeljünk a korlátainkra,
c. minden feladatot rangsoroljunk,
d. tervezzünk egy nappal korábban,
e. írásban tervezn, jelöljük ki a prioritásokat,
f. szüneteket tartsuk be,  és teljes gőzzel koncentráljuk,

 http://www.youtube.com/watch?v=N0738kdYSQw&noredirect=1

Életünk során talán az egyik legfontosabb tényező az idő, amely minden egyes ember számára napi 24 órát jelent. Megosztok egy hivatkozást, ami segít rávilágítani arra,  milyen csodás, de egyben ilyesztő az idő rohamos múlása. Ez a kurzus is segít abban, hogy hatékonyabban gazdálkodjak az időmmel és megbecsüljek minden percet.