Konnektivizmus I.

A konnektivizmus az informatika, a pedagógia és a hálózatkutatás hármas mezsgyéjén helyezkedik el, melynek neves képviselői George Siemens és Stephen Downes. Szerintük nem egy hierarchikus tanulási formáròl beszélhetünk, hanem inkább lineárisròl, mely sokirányú, decentralizált és sokcsatornás. Ez a tanulási forma kollaboratív, mely tanulásra ösztönzi a tanulòt ezzel is segítve kibontakozását és kreativitását.

Sokan úgy vélik, mindenki mindent „összeír” az online tanulòi színtereken blogbejegyzések, tweetek, kommentek formájában, miközben  a megosztott tartalmak nem hitelesek és ez a tanulási forma nem is nevezhető tiszta tudásmegosztásnak. Én mégis úgy gondolom, hogy a tudásalkotás tanulási folyamataiban a személyes tudások és tapasztalatok hálózatba szerveződnek és az így összegyűjtõtt tudáskészlet ismételten egyéni tudásforrásá válik („cycle of knowledge development”). http://bit.ly/u01A7W

Milyen mòdszerekkel valòsíthatò meg a konnektivista tanulás? Szerintem a legfontosabb a korábban már többször is említett digitális tolltartò tartalma, melyből kiválasztjuk a legmegfelelőbb IKT-eszközöket, majd feltōltjük tartalommal. A webkettes eszközök nélkül nem valòsulhat meg hatékonyan a hálòzatalapú tanulás. Azt, hogy mire szolgálnak a webkettes eszközök már korábban részleteztem bővebben, jelen esetben csak érintőlegesen felvázolom szerepkörüket:

• fogalomtérkép /mindmeister/
• reflexiók /blogbejegyzések/
• motiválás /belső-kūlső/
• csoportdokumentum /google.docs/

A konnektivizmus már több kritikát kapott abbòl a szempontbòl, hogy nem minősíthető tanuláselméletnek. Ollé János szerint, oktatásmódszertani megközelítésnek lehet nevezni, mintsem tanuláselméletnek. Pløn Verhagen szerint a hálózatalapú tanulás csupán pedagógiai nézőpont a képzésre. Bill Kerr szerint nem hozott újat a már meglevő elméletekhez képest, bár az új IKT-eszközök komoly befolyással bírnak a tanítási-tanulási folyamatokra. http://bit.ly/u01A7W

Az e-learning is konnektivizmus? Olvasatom alapján igen, amennyiben megvan a szükséges aktív létszám, -  minél több, annál jobb, de minimum 20-50 fő - a szintén nélkülözhetetlen technikai felszereltség, kidolgozott tematika, vizualizáciò és legalább két facilitátor aktív jelenléte. Egy konnektivista kurzus esetében a szemléletváltáson van a hangsúly és minél több aktív tanulòval rendelkezik a tanfolyam, annál hatékonyabb a szemléletformálódás, melyet a fentebb említett „cycle of knowledge development”eredményez. 

A különbséget a hagyományos osztálytermi és a hálózatalapú oktatás között abban látom, hogy az előző példa esetében a tanárnak komoly feladata van megszólítani és aktivitásra, produktivitásra sarkallni a osztályteremben ülőket, míg a konnektivista képzésnél akkor hatékony a tanítási-tanulási folyamat, ha több mint száz aktív résztvevőt tud megszólítani a tanár. A facilitátor szerepe nem töltheti be a tanár funkcióját, az előbbi figyeli, koordinálja és esetenként a csoport kérésére adhat utasításokat, tanácsokat.  

A  hálòzatalapú tanulás titka a belső motiváció megtartása, illetve a külső motiváciò felébresztése. Fontos szempont, hogy vonzòvá tegyük a konnektivista kurzust, de erőltetésnek, vagy bármilyen formájú dresszúra  alkalmazásának természetesen nincs helye, mert akkor a tanulási folyamat iránt korában érzett belső és külső motiváció csökkenését, esetenként a tanulás visszautasítását eredményezheti. Ùgy gondolom, mindkettő motiváciò típus segítségével „levezényelhető” egy konnektivista kurzus, de sajnos nem biztos, hogy a külső motivációból érdeklődő/érkezett hallgató elvégzi a kurzust, míg a belső motivációból érkezett hallgatò több mint valószínű sikeresen, örömmel és hosszútávù tervekkel teljesíti a hálózatalapú tanulást. Természetesen számos eset van arra a példára is, hogy a külső motivációból indított munkafeladatok olyan flow-élményt válthatnak ki a tanulóból, mely a kurzus alatt és a későbbi életpályája során belső motivációként szervesen beépül az egyén tudatába.

Valòjában akkor lehet valaki sikeres egy konnektivista kurzusban, ha rendelkezik digitális kompetenciával, digitlális írástudással, mert ezek képességek nélkül nem tud haladni azokkal a csoporttagokkal, akiknek az IKT-eszközök és a tartalommegosztás életforma. Ahhoz, hogy minél nagyobb számban és hatékonyan valòsuljon meg a hálòzatalapú tanulás, feltétel a digitális írástudás megléte. Tarné Éder Marianna csoporttársam gondolatai jutottak eszembe, szerinte a közoktatásban, főleg alsò tagozaton a konnektivista oktatásmódszertan gyakorlati megvalòsítása alighanem kudarcba fulladna. Ezt én is így gondolom, bár lehet a jövőben ilyen téren is új fejlemények születhetnek. Gyakran jut eszembe az a gondolatsor, miszerint az elmúlt száz esztendőben olyan sok paradigmaváltás, tanuláselméletek és oktatásmódszertan született, melyre korábban még nem volt példa. 

Röviden kitérek a differenciálás fogalmára, mely a pedagógiában gyakori szakkifejezés, andragógiában, felnőttképzésben ritkán hallok róla. Lényege az egyéni különbségek figyelembevételéről szól a tanítási-tanulási folyamatokban. A hálòzatalapú oktatásban nincs lehetőség a differenciálásra, mert megbénítaná a csoport produktivitását és aktivitását, bár esetenként a differenciálás szerepét átválalhatják a  kurzus facilitátorai.
A konnektivizmus egy olyan fajta tanítási-tanulási szemléletváltás, amely nemcsak a tudományra, de a hétköznapi létünkre is jellemző. Kulcsár Zsolt szerint, minél gazdagabb előzetes tudásunk van egy témában, annál inkább az asszociatív kapcsolatokra kell törekednünk, annál kevésbé hatékony az ismétléses tanulás, és annál célravezetőbbek az autonóm felfedező stratégiák. http://bit.ly/u01A7W

A tanár szerepe a konnektivista tanítási-tanulási folyamatokban
A tanárnak kettős szerepe van: felvázolja a tematikát a tanulók számára, és biztosítja azt a kreatív IKT-eszközökkel támogatott környezetet, melyben a résztvevők közösen bontják ki a számukra legizgalmasabb témákat. A konnektivista pedagógiában a tanár szerepe tudásközvetítésen kívül szummatívan összegezni a tanulók tudáskészletét. A konnektivista tanulásban a tanár mindig egy-két lépéssel előbb jár, hisz tájékoztatja a tanulócsoportot a következő feladatokról, programokról, értékelésről, stb.

A tanár illetve a mentor másik lényeges feladata, hogy a tanulók által kreált megosztott tartalmakat összegezze, és saját véleményével ötvözve, gazdagítva megossza a tanulói közösséggel. A tanár fő célja a tanulókkal való rendszeres szakmai kapcsolat, kommunikáció megteremtése és motiválni a résztvevőket a közös tudásalkotásban, eszmecserében. Ahogy már fentebb is említettem a hálózatalapú oktatás csak akkor működhet hatékonyan es permanens módon, ha a résztvevők kíváncsiak, motiváltak, kreatívak.

A tanuló szerepe a konnektivista tanítási-tanulási folyamatokban
A konnektivista képzésben a tanulók elsősorban arra fókuszálnak, ami a leginkább érdekli őket. Ez a szubjektív és egyénre szabott érdeklődés adja az egész képzés mozgatórugóját és a résztvevők motiváltságát. A kurzus folyamán gyakran találkozom a témával kapcsolatos szakértőkkel, melyek segítenek az adott téma értelmezésében. Úgy gondolom nagyon fontos a kreatív, együttműködő tanulói légkör megteremtése.  Számomra nagy segítséget nyújt a podcast-ek meghallgatása, előfordul, hogy egy-egy téma kapcsán az előző év anyagait is meghallgatom, így könnyebben tudom megírni a blogbejegyzéseket.

Röviden szeretnék reflektálni a gondolattérképpel kapcsolatos feladatra. Sajnálom, hogy nem közösen a csoporttársakkal szerkeztettük annak tartalmát, hasonlóképpen, mint a google.docs dokumentum esetében. Szerintem nagyon tanulságos lehetett volna a gondolattérképen közösen gondolkodni.


Felhasznált irodalom:

http://bit.ly/u01A7W
http://bit.ly/IRnWfE
http://bit.ly/JKtw2T
http://bit.ly/bMCJf0
http://slidesha.re/82ubQZ