A hálozatelmélet oktatási alkalmazása: Konnektivizmus II.

A konnektivizmusról alkotott vélemények, álláspontok hangsúlyozzák a hálozatalapú oktatás széles lehetőségeit. Mivel csak egy hét áll rendelkezésūnkre a téma meghallgatásához, értelmezéséhez, publikálásához és önreflexiók megfogalmazásához, ezért sajnos nincs lehetőségūnk az oktatásmodszertan mélyrehatóbb megertésére. Felūletes tudásépítéssel nagyon nehéz szakmai álláspontokat megfogalmazni, de ha a tanuló permanens távon foglalkozik a témával egyre hitelesebb tudásmegosztásra képes. Mi az elsődleges szempont a konnektivista oktatásmódszertan megvalósíthatóságára? Mindenképpen a webkettes eszközök és közösségi portálok megléte, mert nélkūlūk nem valósitható meg a konnektivista kurzus. Facebook-ot, Second Life-ot is egy ilyen tanulói platformnak képzelem el. 

Többen úgy gondolják, hogy csak a facebook-on lehet konnektivista kurzust hatékonyan megvalósítani, ami szerintem téves megállapítás. Amennyiben tévedek tanáraim majd kijavítanak... - Gondoljunk csak bele a Second Life-ban kb. 180 tanulóval levezényelni egy konnektivista módszertannal támogatott svéd nyelvtanfolyamot. Tavaly beleolvastam egy olyan cikkbe, ahol orvostanhallgatók rendszeresen részt vesznek a SL három dimenziós virtuális világában. Meskó Bertalan orvos szerint, rendszeresen tart esetbemutatásokat és konferenciákat a Second Life világában.

A konnektivista tanulásban a tanárok mentorrá, facilitátorrá válnak, míg a tanuló kutatóvá, hisz nap mind nap fel kell kutatnia új ismereteket annak érdekében, hogy szakmai színvonalhoz közelítve alá tudja támasztani gondolatait. Gondoltam arra is, hogy vajon mit nyútott volna számomra ez a kurzus, ha nem a csoporttársakkal, hanem csak a téma szakembereivel kommenteltem volna, de aztán beláttam nagyon gyorsan, hogy ez a felvetés már nem jellemzi a konnektivizmus eszméjét, mert nem lineáris, hanem hierarchikus szervezodést jelentene.

Felvetődtek olyan gondolatok is, mint pl. az LLL-koncepciót zsákutca fenyegeti. Vajon miért gondolják így egyes emberek? Talán azért, mert úgy gondolják minek tanuljanak, amikor nincsenek munkahelyek, de én mégis úgy látom, hogy egyre több felnőtt belátja, hogy tanulással jobb életminőséget tud biztosítani saját és családja számára. Tudomásom szerint évről-évre növekszéik a diplomások száma, szinte már félő, hogy eltömegesedik a felsőoktatás, miközben a szakmunkásokból hiány van. Ez dióhéjban a formális megközelítés, a nem formális keretek között tanulók is egyre motiváltak a kūlönb. OKJ-s és egyéb képzések iránt, míg az informális kereteken belūl szerzett ismeretek is élethosszig tartanak. Ha mindhárom tanulási formánál szerepel a tanulási folyamat, akkor miért esik szó az LLL-koncepció zsákutcájáról?

Az egyik kedves csoporttársam a csoporttdokumentummal kapcsolatban felvetette, hogy a konnektivista kurzusban alkalmazott webkettes eszköz pontosan milyen célt szolgál. Véleményem szerint mivel az egy közös dokumentum, tartalma és minősége az adott dokumentum szerkesztőire vonatkozik. A tudásmegosztás filozófiája mentén haladva úgy gondolom, hogy megosztjuk benne a témával kapcsolatos gondolatainkat, kérdéseket tehetūnk fel, kiegészíthetjūk idézetekkel, törölhetūnk is akár, stb. Egy másik kedves csoporttársam írt a belső kényszer fogalmáról, melyet nem szívesen enged a tudatábanban elhatalmaskodni. Azon tanakodtam, hogy a belső kényszer, ami ugye nem azonos a belső motivációval mennyire árt, vagy használ a mindennapjainkban? A belső kényszert én kūlső motivációs hatásnak vélek, ami inkább ártalmas számomra. Minden belső kényszert próbálok optimistán és pozitív hozzáállással túlélni.

A pedagògiai konnektivizmussal kapcsolatban csak annyit, hogy ismereteim szerint azért nem valósitható meg ez az oktatási módszer a közoktatásban, mert a konnektivista oktatásmodszertan haladó szinttel rendelkező internetfelhasználókat, vagyis tanulókat kiván alkalmazni. Az olyan felhasználó, aki éppen hogy tud twitterezni még nem biztos, hogy hatékonyan megállja a helyét a konnektivista csoportban. A digitális eszöközök haladó szintű alkalmazását követeli meg a hálózatalapú tanulás. Miért is terhelnék a pedagógusok a kisdiákokat ezekkel a webkettes eszk.-kel a másik, hogy a konnekt. tanulói közösségben a facilitátornak van kiemelkedő szerepe, a közoktatásban pedig nélkūlözhetetlen az aktiv tanári szerep megléte.

Szerintem a konnektivizmus, mint oktatásmodszertan sokak számára még nem egy letisztult fogalom, de nem is csoda, hiszen Lilla blogjában olvastam, hogy csupán 2005-től fejlesztette ki Siemens és Downs ezt a hálózatalapúS tudásépítést. Szerintem kevesen vannak, akik száz százalékra értik az egész konnektivizmust. Több szakembertől hallottam már, hogy a közoktatásban, főleg alsó tagozaton sokkal nehezebb kihívás oktatni /nevelni, tanítani/, mint a felsőoktatásban felnőttekkel kommunikálni. Tegnap hallottam, bár csak részinformációkat tudok, hogy egy új pedagógiai képzés indul idén autista gyermekek oktatására, fejlesztésére. Micsoda elhivatottság, ha valaki ezt a pályát választja.

Vajon belső vagy kūlső motivációra teljesítjūk-e a konnektivista kurzust? Hát, szerintem ez éeléggé szubjektív kérdés.:) Gondolom, mindkettő szerepet játszik ebben a rohanó és zsúfolt időszakban. Ha a csoportból csak fél tucat ember érzi belső késztetésének a kurzus tartalmát akkor már megérte. Egyes csoporttársak számára a csokoládéevésben mutatkozik meg a belső kényszerūk és voltak olyan felvetések is, miszerint a belső kényszer belső motivációt jelent, ami komoly fogalomi zavarra enged következtetni.

A konnektivista módszertannal támogatott oktatásba a Second Life, mint 3 dimenziós webkettes eszköz is beletartozik, a FB, mint 2 dimenziós webkettes eszköz is beletartozik az én olvasatom szerint. A konnektivista modszerben a SL és a FB csupán kommunikácios kornyezetek, illetve tanítási-tanulási platformok.

Felhasznált irodalom:

http://bit.ly/JSO5xM

http://bit.ly/zkCZsQ

http://bit.ly/Iqadzl

http://bit.ly/IviWh2/