Esélyek egyenlȍsége vagy esély az egyenlȍséghez? II.

2012 május 5.-én az Egyenlő Esélyek Világnapját ünnepelték az érintettek, az önkéntesek és a fogyatékossággal foglalkozó intézmények. Az Esélyegyenlőség Világnapját a Független Életért nemzetközi szervezet hozta el Magyarországra.

A Budapest Esély Nonprofit Szervezet célja, hogy egy hosszútávon fenntartható lakossági kampány szervezésével felhívja a figyelmet arra, hogy vegyük észre, milyen hátrányok érik a kisebbségi csoportokat és mindannyian tegyünk a diszkrimináció ellen. 

Lelki és fizikai fogyatékosság: A fogyatékosság szó a gyógypedagógia alapfogalma. Nincs egységes jelentéstartalma. A fogyatékosság vagy sérültség annak a maradandó állapotnak vagy sajátosságnak a megnevezése, amikor egy személy érzékszervi, mozgásszervi, értelmi vagy kommunikációs képességei számottevően elmaradnak az emberek átlagától és ez a társadalmi életben való részvételét jelentősen akadályozza vagy lehetetlenné teszi. Lehet veleszületett, vagy okozhatja baleset, betegség, vagy az idȍskorúvá válás folyamata. A fogyatékosság fogalmán belül az értelmi fogyatékosság kategóriája az általános. A további csoportosítás (enyhe, középsúlyos) pedig az elváltozás mértékére utal.

Többszöri Fogyatékosság problémája: A fogyatékosok nehezen találnak munkát, ezért legtöbbjük segélyből, rokkantnyugdíjból kénytelen élni. Ezért a fogyatékosság rendszerint szegénységhez, vagy nyomorhoz vezet. Sokuk intézetbe kényszerül, amely intézetek nem készültek fel az összes típusra és állapotra, és nem szerveződnek eszerint. Léteznek többszörös fogyatékosságok is. Ekkor egy embernél több fogyatékossági típus is előfordul. Ilyen például a siketvakság. Mivel ezek az egyszeres típusoktól nagymértékben különböző helyzetet idéznek elő, ezért ezeket külön típusokként kezelik a gyakorlatban.

Jó pedagógiai gyakorlat a fogyatékkal élȍk számára: Amikor valaki a tanári hivatást választja, arra is fel kell készülnie, hogy pályafutása során szembesülhet hátrányos helyzetű és fogyatékkal élȍ tanulókkal. Úgy érzem, a toleranciára nagy szükség van az oktatási folyamatokban, hiszen ha az egyik módszer nem vezet, sikerhez változtatni kell és fel kell ismerni, hogy a kipróbált módszerek mennyire voltak eredményesek.

Akadályozottság: Nem tekintjük az akadályozottságot a környezettől független tulajdonságnak, a környezet változásával maga is változik, más-más élethelyzetekben ugyanazon személy esetében nem beszélhetünk akadályozottságról, mivel, ha a környezetet hozzáigazítjuk az egyénhez, máris megszűnik az akadályozottság. A biológiai sérülése következtében fogyatékossá vált ember tehát akkor válik akadályozottá, ha a felé irányuló követelmények nem igazodnak az ő lehetőségeihez.

Tanulásban akadályozottság: Ma már tanítás helyett tanulásirányításról beszélünk. A tanulási képesség zavarainak vizsgálatával bővült a tanulónépességről alkotott tudás, erőteljes hangsúlyt kapott a probléma pedagógiai jellege.

Speciális nevelési szükséglet: A korábban legelterjedtebben használt gyűjtőfogalom, a fogyatékosság elnevezés helyett a speciális nevelési szükséglet kifejezés használata javasolt. Alapvető szemléletbeli különbséget tükröz ez a fogalom a korábbihoz képest. Az információs és kommunikációs technológiák ennek megfelelően több területen is hozzájárulhatnak a fogyatékkal élők társadalmi reintegrációjához, segíthetik a kialakult hátrányok leküzdését, illetve megakadályozhatják, hogy a meglévő hátrányokra újabbak rakódjanak rá. Ezért szükség van az IKT eszközök alkalmazására az oktatásban, hiszen a segítséggel élők jelentős része alacsony végzettséggel rendelkezik; a távoktatás lehetőségeinek kibővülése akadálymentesítené számukra az oktatás bármely fokán való részvételt.

Szükség van az IKT eszközök alkalmazására a munka területén is, mert a fogyatékossággal élők jóval kisebb hányada tud hagyományos munkát végezni; a látássérültek számára választható szakmák száma például elenyésző. Kis nemzetközi kitekintéssel láthatjuk, hogy a PC-használat és az internet révén ezen problémák jelentős része kiküszöbölhető: az Egyesült Államokban a fogyatékkal élők nagy része használ számítógépet és internetet, így nem meglepő, hogy az USA-ban az egyes hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatottsági aránya megközelíti az országos átlagot.

Szintén szükség van az IKT eszközök alkalmazására az információhoz való hozzáférés tekintetében, hiszen a fogyatékkal élők jelentős része azért nem rendelkezik megfelelő segédeszközzel, vagy azért nem vesz igénybe fontos szolgáltatásokat, mert nem jut el hozzá a kellő információ.

Látássérült emberek által használt IKT-s eszközök: hangos billentyűzet (vakok számára felolvassa a képernyőn megjelenő információkat, képernyőolvasó szoftverek, joe’s szoftver a legelterjedtebb), nagyító (gyengénlátók számára, digitalizált formát jelent egyre inkább, a könnyebb olvasást segíti). Létezik a Braille laptop is, amely az átlagosnál jóval kisebb monitorral rendelkezik, tulajdonképpen egy sáv jelenti a kijelzőt. 

Hasznos tanácsok: Az egyéni szükségletet a tanárnak mindig meg kellene kérdeznie. A látássérült szükségleteinek megfelelően kellene átalakítani a tanulási tartalmakat, eszközöket. A vizuális információk auditívvá alakítása javasolt ez esetben. A vakok számára a képekről részletes bemutatást kell tartani, a gyengénlátók esetén pedig jól strukturált vázlatot javasolt készíteni. 

Hallássérültek: A tanári módszer a verbális módszerek alkalmazása. Vannak különböző digitális segédeszközeik, melyek közül a hallókészülék a legalapvetőbb. De létezik olyan készülék is, ami a tanár és a diák nyakában is lóg. Ehhez szükség van arra, hogy a pedagógus is hajlandó legyen azt viselni.

Esélyegyenlőség fogalma: Az egyenlő esélyek politikája nem egyenlő az egyenlő bánásmód biztosításával, annál több, mindazon jogi és nem jogi eszközök összességét jelenti, amelyek azt a végső célt szolgálják, hogy a nők a férfiakkal egyenlő eséllyel érvényesülhessenek az élet legkülönbözőbb területein - oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb. -, de legalábbis csökkenjenek az őket érő hátrányok. 

Az esélyegyenlőség meglehetősen új fogalom, amely megjelenése az elmúlt évtizedekben végbemenő jelentős szemléletváltást tükrözi. Korábban rokkantaknak nevezték a fogyatékos embereket és elsősorban egészségügyi kérdésként kezelték a sorsukat: pusztán társadalombiztosítási aspektusból, különféle pénzbeli támogatások, ellátások formájában foglalkoztak velük. De már viszonylag korán, a hetvenes évek végén megfogalmazódott az igény, hogy a vakokat, mozgássérülteket elsősorban az önálló, saját élet éléséhez kell hozzásegíteni. Ahhoz pedig, hogy ennek a segítési folyamatnak eredménye is legyen, pozitív diszkriminációra van szükség. 

A fogyatékkal élők általában nem betegek, hanem hátrányos helyzetbe került emberek, akik bizonyos dolgokban - például a munkaerőpiacra való bejutás tekintetében - segítségre szorulnak, de akik kellő segítség mellett képesek hasznos tagjai lenni a társadalomnak.

Integrált felnőttképzés „A képzés fogyatékkal élők, vagy hátrányos helyzetűek számára is elérhető, a speciális képzési igények figyelembevétele az alábbiak szerinti:” A kultúraközvetítő intézmények, így az oktatási intézményeknek is létérdeke, hogy az egyre differenciáltabbá váló művelődési szférában megismertessék és legitimálják magukat. Feladatuk, hogy a kulturális és művelődési terület más intézményeivel történő együttműködés és egyúttal verseny során meghatározzák az intézmény egyedi arculatát, sajátos szervezeti identitását. Vajon ez elég-e és tényleg tudják biztosítani az intézmények, ha van ilyen jelentkezőjük? Érdemes lenne vizsgálni, hogy hány fogyatékos személy jelentkezett felnőttképzési szolgáltatásra. A következȍ blogbejegyzésemben, majd erre keresem a konkrét választ.

Felhasznált irdalom:

·         http://szendigabor.freeblog.hu/

·         http://hu.wikipedia.org/

·         u.wikipedia.org/wiki/

·         http://fogyatekos.lap.hu/