Digitális nemzedék elméletek, felhasználói szokások

Elkezdődött a második heti intenzív e-learning alapú távoktatás, mely a tanulási képességeim fokozására, ismereteim gazdagítására ad kiváló lehetőséget. Ebben a témakörben a digitalis nemzedék elméleteivel és a felhasználói szokásokat mutatom be az előadás és a hozzá kapcsolódó szakirodalom feldolgozásával. Többek között olyan fogalmak értelmezésére és témakörök elemzésére fókuszálok, mint pl. a netgeneráció, /X,Y,Z/ digitális kompetencia, digitális állampolgárság, digitalis benszülöttek, digitalis bevándorlók, stb. Csepeli György és Prazsák Gergő szerint a közösségiség kultúrája a vallásban, a nemzetben, a területiségben, az etnicitásban, a nemben és a környezetben gyökerezik.

Amikor 1982-ben az Amerikai Egyesült Államokban az „év emberétˮ a számítógépet, mint egy technikai csodát mutatták be, azóta sem szűnő rohamos fejlődésével együtt szinte minden harmadik  családban megtaláható ez az információs technológia. Döntő hatással van számunkra, hiszen megváltoztatja a felhasználók gondolkodását, mentalitását melynek nem csak pozitívumai, de sajnos negativ ártalmai is vannak. 

2006-ban már az internetező ember, aki megteremtette a nyilvános enciklopédiát a wikipédiát, a többcsatornás digitális videóhálózatot, már a XXI. század elején szupersztrádáját építi és működteti. A kétezres évek közepétől az információs technológia felhasználásával, olyan forradalmi változások és digitalis közösségek jelennek meg, melyek nemzedékformáló tulajdonságokkal, kollektív élménytudattal és olyan sajátosságokkal rendelkeznek, melyek megkülönbözteti  őket az előttünk járóktól. 

Oláh Attila az ELTE-PPK dékánja, a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára és az ELTE Pszichológiai Doktori Iskola törzstagja az idei Digitális Nemzedék című konferencián így szólt: „…Az embernek két olyan vagyona van, melyet osztogathat anélkül, hogy megrövidülne, az egyik a tudása, a másik a szeretete. A tudásmegosztás egy nagyon fontos mozzanat, melyhez az internet egy tökéletes teret biztosít. A szeretet a kapcsolatok építésében terjed tovább…ˮ

A behaviorizmussal ellentétben, a kognitív habitus a belső mentális folyamatokat, a problémamegoldási képességet, a memóriát, az emberi viselkedés sokszinűségét vizsgálja. A kognitív kifejezés a latin cognition /megismerés/ szóból származik, mely a XX. század második felében bontakozott ki.

A digitalis nemzedék az elektronikus tanítás-tanulási környezetekben a számukra legoptimálisabb elsajátítási folyamatokkal élnek, mint pl. a különböző tudományok közötti ismeretek felkutatása, illetve folyamatos keresése. Nem véletlen, hogy tudásszomjukat az interneten található különböző portálok segítségével elégítik ki. Sajnos hanyatlóban van a papír-alapú tanulási forma, ezt lassan felváltja a monitorról való olvasás, tanulás. Bár, Fehér Péter 2010-ben végzett 2000 fős kvázi- reprezentatív felmérésből megállapítja, hogy az „Y generációˮ még mindig a papír-alapú tanulási folyamatokat részesíti előnyben. A netgeneráció (X,Y,Z) fogalmát a digitalis tapasztalással lehet összefüggésbe hozni, ugyanis azok a fiatalok, akik „Y,Z generációtˮ képviselik sokkal gyengébb a késleltetési idejük, mint szüleik, vagy nagyszüleik körében. Nehéz előre megállapítani, hogy pár évtized elteltével vajon milyen minőségű kapcsolat alakul ki a digitalis nemzedékek és a digitalis bevándorlók, illetve a digitális periférián élő időskorú felnőttek között?

Az előadás meghallgatása és a tanulást hatékonyan elősegítő prezentáció után a kognitív habitus két célcsoportját tartom fontosnak értelmezni. A digitalis benszülöttek, azok a fiatal nemzedékek, akik óhatatlanul is radikális változásokon mentek keresztül a közoktatástól kezdve a felsőoktatásig. Ezt a változást pesszimista szemlélettel akár „törésnekˮ is nevezhetjük, ahonnan már nincs visszaút. Én ezt a „szingularitástˮ egy természetes társadalmi folyamatnak tekintem, ahol megváltozik a fiatal gondolkodásmódja, öltözködési stílusa, stb. Egyes kutatók a digitális benszülötteket N- generációnak nevezik, (N, mint Net) mások D- generációnak, (D, mint Digital) de a legyakrabban alkalmazott a digitális benszülött megnevezés (Digital Natives). A digitális benszülöttek célcsoportját még tovább lehetne kategorizálni, (leszakadók, csipegetők, új hódítók) de a blog terjedelmi korlátai miatt most mellőzném kifejtésüket. A blogbejegyzés írása alatt azon tünődtem, hogy vajon pár évtized elteltével a mai „Z generációˮ gyermekeit, unokáit majd milyen jelzővel illetik, a magyar abc szerint?

Milyen veszélyekre érdemes odafigyelni? Meglehet, hogy olyan mértékben váltja ki az elmagányosodást, hogy leszoktat a test közeli találkozásokról, ugyanis a digitalis világunkban kiépül egy „mindent meglehet kapniˮ tudat. Vajon milyen prevenciós oktatási módszerekkel lehetne megvalósítani az elmagányosodás, az elszigeteltség kialakulását?  Sajnos még kevés empirikus kutatás született a digitalis nemzedékek kognitív elemzéseivel kapcsolatban. Természetesen sok pozitív tényezőt tartalmaz ez a folyamatosan változó információs korszak, mert születésük pillanatától kezdve olyan eszközhasználatra nyílik lehetőségük, amelyek, minden tudás elérésének képességét teszi számukra lehetővé.

A netgeneráció fogalmával Don Tapscott amerikai kutató foglalkozott legelősször az 1990-es évek végétől. Magyarországon Marx György, „ A gyorsuló időˮ című  1968-ban megjelent könyvében már felismeri azt a társadalmi változást, miszerint az emberek életminősége, életszemlélete fokozatosan átváltozik egy gyorsulóbb, ütemezett világgá. Fehér Péter kutatásából az is kiderült, hogy a netgenerációnak ugyanúgy mindent meg kell tanulnia, mint az előttük élő generációnak és tévhit az a nézet, miszerint készségszerűen automatikusan szocializálódnának. Szintén érdekes kutatási eredménynek tartom, hogy a „multi taskˮ felmérés alatt a netgeneráció körében 2-3-5 munkafolyamat elvégzése közben csökken, illetve tompul a koncentrációképesség, a teljesítőképesség és kiegyenlítődik azok idősebb generáció képességeivel akik, mindössze 1-2 munkatevékenységet végeznek el. Érdekes és elgondolkodtató az a 2009-ben végzett amerikai kutatási eredmény is, miszerint naponta kb. 34GB/fő mennyiségű információ zúdul ránk, médiafogyasztással pedig 10 óra információ nehezedik ránk (internet, televízió) által. A 2003-2006-os PISA felmérésből megtudhatjuk, hogy az internetfelhasználás területén a lányok inkább kommunikátorok, a fiúk pedig játékosok. A digitális nemzedék „Y-generációjaˮ előnybe részesíti a tanórákon az informatikát, az idegen nyelveket, viszont alacsony értéket képvisel a matematika, kémia, biológia, fizika. A természettudományos nevelés sajnos eléggé háttérbe szorul, de talán az informális és non-formális tanulási szintereken megvalósítható lenne ezek ismeretek megszerettetése, gondolok itt például a múzeumpedagógiai, múzeumandragógiai oktatási szinterekre.

Az alábbi videó anyag röviden bemutatja a digitalis nemzedék arculatát:

 A közösségi oldalak szerepe két hónap leforgása alatt képes megváltozni, így történt az iwiw és a facebook esetében is. Ma a netgeneráció körében végzett kutatások alapján a facebook áll a közösségi oldalak élén. Az „Y-generációˮ azért szereti a közösségi oldalakat, mert számukra ott érhetők el a barátok, a család, rokonok, különböző oldalak, programok, blogolási lehetőségek, stb.

Meglepő számomra az a kutatási eredmény is, miszerint a digitális bevándorlók, 15 és 20 éves korukig kb. 15-20 ezer órát töltenek el számítógép közelében, ami azt mutatja, hogy akár két nyelvet is meglehetne tanulni ennyi idő alatt. Ők azok, akik nem a digitalis forradalom idején születtek, hanem jóval korábban. Alkalmazkodnak a környezetükhöz, hiszen ha nem tennék egyhamar a  rejtett  gazdaságban találhatnák magukat. Az okos digitalis bevándorló elfogadja és igénybe veszi a benszülöttek segítségét, azzal a céllal, hogy be tudjanak integrálódni a mai digitalis társadalomban, illetve digitalis kultúrába. Azok a digitalis bevándorlók, akik kevésbé hajlanak a rugalmas adaptációra, ők „visszasírják a régi szép időket.ˮ Úgy gondolom, Komenczi Bertalan idézete a digitalis bevándorlókhoz intézi a következő sorokat: „Nem csak LLL (LifeLong-Learning) létezik, hanem az élet minden területét átfogó tanulás is LWL (LifeWide-Learning). Ha ezt a fogalmat egy koordináta rendszerbe ábrázoljuk, akkor a születésünktől a halálunkig tartó tanulásban veszünk részt.

A konstruktivista és a konnektivista tanuláselmélet közötti különbség abban látható, hogy a konnektivizmus nem más mint a szociális konstruktivizmus egy szép technikailag támogatott megvalósulása, sokan nem látnak nagy különbséget e két elmélet között. Ollé János szerint, a közoktatásban, a felsőoktatásban és a felnőttképzésben jelenlévő oktatási folyamatokban a konnektivizmus még behaviorista felfogásban is értelmezhető.

Mark Prensky hasznos idézetével zárom az e heti első blogbejegyzésemet: „A mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert   tervezték.ˮ