Digitális nemzedék elméletek, felhasználói szokások -Önreflexió

                                                                                              

Az elmúlt intenzív napok rávilágítottak arra, hogy jobban értelmezhessem a „digitális benszülöttekˮ és a „digitalis bevándorlókˮ közötti különbséget. Olyan radikális változásokon mennek keresztül a „digitális benszülöttekˮ, hogy valószinű még saját maguk sem észlelik ennek részben pozitív hatásait, illetve változásait. Igaz, együtt szocializálódnak a rohamosan változó világunkkal és az infokommunikációs technológia eszközeivel, de úgy vélem, nem tekintik olyan nagymértékű, változásnak, mint a digitális bevándorlók, vagy a veterán generáció.

Gondoljunk csak vissza a telefon felfedezésének időszakára (1877, Bell), vagy a színes televízió feltalálására, (1940, Goldmark) ott sem különböztették meg a generációs különbségeket az szerint, hogy ki melyik felfedezési évtizedben született. Nincs tudomásom arról, hogy valamelyik nemzedéket is „telefonosˮ, illetve „tévésˮ generációnak neveztek volna, holott abban az időben - a második ipari forradalom alatt- is komoly információs technológiai vívmánynak  számítottak a fentebb említett forradalmi információs eszközök.

A témával kapcsolatos első bejegyzésemben kissé pesszimistán megjegyeztem, hogy a netgenerációs társadalom tagjai az információs társadalom radikális változásait akár „töréskéntˮ is megélhetik, ahonnan már nincs visszaút. Nem hinném, hogy ilyen pesszimista szemléletmóddal kellene ebben a témában nyilatkoznom, hiszen ők egyáltalán nem biztos, hogy törésként élik meg a digitalis forradalomhoz való adaptációt. Egy „digitális bevándorlóˮ, vagy egy még klasszikusabb szemléletmóddal rendelkező „veteránˮ szemszögéből nézve talán még elfogadhatóbb ez a szemlélet. Azt tapasztalom, hogy minél idősebb generációból származik az egyén, annál inkább pesszimistább szemléletmódot követ. Itt jut eszembe Ollé tanár úr gondolatai az egyik előadása kapcsán, - bár nem az aktuális témához tartozik – hogy minél  kidolgozottabb, alaposabb egy webkettőn alapuló eLearning, annál inkább előtérbe kerül a szkeptikus szemléletmód, az ún. „babonákˮ megjelenése az oktatási folyamatban.

A 2012. február 11-ei Digitális Nemzedék Konferencia előadását hallgatva Oláh Attila az ELTE-PPK dékánja a tudásmegosztás mozzanatairól szólt. Előadásában kifejtette, hogy milyen nemes gondolat és cselekedet megosztani tudásunkat a társadalom többi tagjával, hisz ez az embertársaink iránt érzett szeretetből fakad, így a szeretet a kapcsolatok (társadalmi, kulturális, gazdasági) építésében terjed tovább. Úgy vélem, hogy a tudásmegosztás nem vagyoni, vagy szellemi tőke megrövidítését jelenti, hanem hozzájárulás az információs társadalom kiépítése felé, melynek az internet egy tökéletes színteret biztosít.

A 90-es évek közepétől a háztartásokban egyre gyakrabban megjelenő (PC-Personal Computer) tökéletes lehetőséget kínál tudásszomjunk kielégítésére. Ennek következtében megfigyelhető, hogy hanyatlóban van a papír-alapú tanulási forma, amit majd lassan felvált a monitorról való olvasás, tanulás. Az elmúlt napok ismeretszerzése során többek között arra a megállapításra jutottam, hogy a társadalmi folyamatok változásait sajnos nem tudjuk mindig hatékonyan befolyásolni, ezért is tartom valószinűnek, hogy a szöveg-alapú írás-olvasás képességének hanyatlása nem állítható meg, mert ez is egy olyan reevolúciós folyamat, amely inkább visszafejlődik és nem előrehalad. A számítógép numerikus billentyűzetének megjelenésével erős mértékben hanyatlik az írástudás képessége, ezért is gondolom, hogy e téren reevolúciós folyamat megy végbe.

A Netgenerációk közötti átjárhatóságot valószinűnek tartom, ugyanis előfordulhat, hogy egy veterán generációból származó egyén sokkal ügyesebben navigál az infokommunikációs eszközök tárházában, mint egy Y generációból származó fiatal felnőtt. Az is igaz, hogy a generációk közötti életkori felosztást több kutatás, elemzés is alátámasztja, -Don Tapscott, „n-generációˮ- de mégis úgy gondolom, hogy az életkori szakaszok merev felosztását, elkülönítését nem kellene annyira „túlreagálniˮ. X generáció szülöttként én is előnybe részesítem a web2 alapú alkalmazásokat, mert saját tapasztalatomból látom, hogy alig veszem igénybe az otthoni íróasztalomat, hiszen a számítógépemben és laptopomban egyaránt szinte minden információt megtalálok. Számomra az IKT-eszközök „íróasztali fiókkéntˮ minősülnek. Mióta blogot írok nem csak kevesebb papírt használok az írásra, hanem instant módon kapom vissza a reflexiókat, melyek megerősítenek és elősegítik az „életképes gondolatokˮ fennmaradását. Sokszor dilemmát érzek azzal kapcsolatban, hogy vajon merre vezet az információs társadalom által kialakult digitális írástudás széltűzként való elterjedése, miközben a netgeneráció lassan elfelejti a kézzel való folyóírást.  

Valódi eLearning kezdeményezések születhetnek, ha az állami szektor felkészültebb lenne infrastrukturálisan, hiszen a közoktatástól kezdve a felsőoktatáson keresztül a felnőttképzésig komoly szerepe van a távoktatásnak az eLearning számára. A mai napig tapasztalhatjuk, hogy a közszférában is csak a hagyományos oktatási modell érvényesül, mert egyelőre erre van igény és felkészültség az oktatók és tananyagfejlesztők részéről. Meggyőződésem, hogy több egyetem sem felkészült eléggé a hálózat alapú eLearning megoldásokra. Én azért is örülök az eLearning szemléletváltásnak, mert végre a központi oktatási modellt felváltja a tanulóközpontúság. Szabad teret ad számomra, akkor tanulok, blogolok, amikor időm engedi és nem az osztályteremben bezsúfolva „korlátok köztˮ és silány ergonómiai feltételek mellett.

Fontosnak tartom továbbá megemlíteni pár negatív attitűdöt, mely a tegnapi eLearning kurzus Second Life keretében témaként felmerült. „Az internetre sokan úgy tekintenek, mint egy megszelídíthetetlen fenevadra, mely szétmarcangolja a megszokott oktatási formákat: a tanulókat, iskolákat, társadalmat.ˮ (Wilson, 2005) Ezek negatív attitűdök leküzdéséhez úgy gondolom, mindenképpen szükség van, mert az ilyen tényezők nagymértékben gátolják, illetve befolyásolják az eLearning alapú oktatási folyamatok sikerességét és további innovációját. Az internettől való félelem megjelenése a köztudatban abból az ősrégi félelemgátból születik, hogy egyedül maradunk elveszve, bolyongva a virtuális nagyvilágban. A megismerő ember, amit még korábban nem tapasztalt meg, attól fél és fenntartásai vannak. Gyakorlattal, önképzéssel érdemi lépéseket tehetünk a hálózatalapú tanulás elsajátítása felé.

Ma már az eLearning anyagok esetében kulcskérdéssé vált az oktatói anyag minősége, szerkezete, áttekinthetősége, ezért többféle multimédiás anyagokat fejlesztenek ki a könnyebb tanulási folyamatok elsajátításához. A káosztól és a kontroll elvesztésétől való félelem ami arra utalhat, hogy a világháló egy nyílt tér sok-sok labirintussal, zsákutcával, ebből kifolyólag érezhet az ember elveszett érzést. A következő negatívum, ami komoly visszahúzó erőként jelenhet meg a különböző generációk között, az a lemaradástól való félelem. A fogalom értelmezéséhez F. Szakos Éva gondolatai jutottak eszembe, miszerint„…korszerű világunk, a lemaradástól való félelmünk, a generációs kényszer és a fejlődés társadalmi lendülete egyértelműen visszavezethetők a megújulás szükségletére...ˮ Tehát azt hiszem, hogy a lemaradástól való félelmünket leküzdhetjük a változásmenedzsment kiépítésével, melynek alapja a megújulásra való tehetség. A negatív félelmeink leküzdéséhez szakmai felnőttképzési programokban lehetne tovább tanulni.

Blogbejegyzésemet Kovács Ilma gondolatával zárom: „Olyan generációhoz kell ugyanis szólni, amelyek egyre kifinomultabb virtuális világban élnek, így hiba lenne számukra gyengébb tananyagokat készíteni, mint a legegyszerűbb videójáték.ˮ

Felhasznált Irodalom:

Kovács Ilma (2007): Az elektronikus tanulásról. HOLNAP Kiadó. Budapest. 274 o.

Kovács Ilma (2005): Új út az oktatásban? A távoktatás, (második bővített kiadás). OKKER

Kiadó. Budapest. 290 o.

Kovács Ilma (2011): Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben. OKKER Kiadó. Budapest. 226 o.

Internetes forrás: http://www.youtube.com/watch?v=b3i0bEjv2ts Megtekintés ideje: 6.3.2012