Digitális kompetencia,
digitális műveltség, digitális állampolgárság
Elérkeztem a harmadik heti
webinárium feldolgozásához és őszintén szólva nehéz, kihívásokkal teli napoknak
nézek elébe. Három nagyon fontos eLearninben gyakran megjelenő fogalom
értelmezésével indítok, melyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Az előadást hallgatva
a digitális állampolgárság kérdésköre keltette fel érdeklődésem, ugyanis
korábban azt gondoltam, digitalis állampolgárként lenni és élni annyit jelent,
hogy a XXI. század elején élő ember egy digitális államban, digitalis emberként
szinte minden tevékenység elvégzéséhez a számítógép konfigurációihoz van
láncolva.
Mit jelent tehát digitális
állampolgárnak lenni? Digitális
állampolgárrá válás már a XX. század második felében elkezdődött, pl. a
munkahelyünkön nem készpénzzel fizettek, hanem bankkártyán keresztül, vagy a
papír-alapú levelezésünk fokozatosan átváltott e-mailezésre. Ma már alig
hallom, hogy bárki is táviratot írna, vagy kapna. Azt is ritkán hallom, hogy a
mobil telefon kommunikációs használata helyett vezetékes telefonról
bonyolítanánk le hétköznapi teendőinket. Ezek a digitális állampolgárrá válás
alapjai. Azonban azt is hozzá teszem, hogy a digitális állampolgárrá válás nem
feltétlenül mindenkit egyformán érint, ugyanis vannak és lesznek kivételek is,
főleg az idősebb generációk között. A napokban rádióból hallottam, hogy a II.
Margit dán királynő nem használ sem mobil telefont, sem internetet, még a
postáit is hagyományos úton bonyolítja le, tehát a digitális állampolgárrá
válás egyik kritériuma az életkori sajátosságok kritériuma is. Vajon ugyanolyan
rögös út vezet a digitális állampolgárság megszerzéséig, mint egy hagyományos
állampolgárság megszerzéséig? Kacérkodom a gondolattal és azt hiszem igen, ugyanis ennek az
alapja is a hatékony tanulási folyamatok és kompetenciák elsajátítása. A
digitális állampolgárság megszerzéséhez olyan kulcskompetenciák elsajátítására
van szükség, mint a digitális írás-olvasás, szövegértés, különböző software
programok ismerete és alkalmazása, interneten való vásárlás, számlázás, stb. A
megismerési folyamatokat az is nehezíti, hogy sok idősödő ember
túlmisztifikálja az egész helyzetet, pl. „én ehhez már öreg vagyok” „úgysem tudom megtanulni.” Egy kis
felnőttkori tanulás, szorgalom és a rutin kialakításával az idősödő generációk
is könnyebben tudják venni az akadályokat és ők is digitális állampolgárrá
válhatnak.
Kőfalvi
Tamás szerint a digitális
állampolgárság hatékony megvalósulásához, olyan digtális kompetenciák
tartoznak, melyek nélkül aligha valósulna meg a tanítási-tanulási folyamat.
Melyek ezek? Az e-tudatosság, melynek lényege, hogy az
egyén az információs társadalom és az információskommunikációs technológiák
változásainak, innovációját tudatosan elfogadja. A technológiai műveltség esetében az egyén a digitális eszköz-és
médiahasználat képességével valósítja meg a tanulást, a szabadidő hasznos
eltöltését, a munkafolyamatokat, stb. Az információ
műveltség, {XXI. sz. műveltség} ahol a felőtt tanuló nyitott a sokszínűés
burjánzó információáradat feldolgozásához, tanulmányai során, munkájában és
magánéletében egyaránt. Információt szolgáltatnak a könyvtárak, a szakmai
szervezetek, a média és az internet, és az információ egyre növekvő
mennyiségben, szűrés nélkül áramlik felénk. Digitális (számítógépes) írástudás
lényege, új ismeret vagy tudás kialakításának képessége IKT eszközök
alkalmazásával. Ehhez
szorosan hozzátartozik még az internet, a hálózatok ismerete, és egyre inkább
nő a multimédiás alkalmazások jelentősége is. A médiaműveltség lényege az IKT eszközök hatékony
alkalmazása és az információk visszakeresésének és terjesztésének a képessége.
Minden felnőtt tanulónak van
hagyományos tanulási környezetben megszerzett tapasztalata. Ezek a klasszikus
úton szerzett tapasztalatok, nem azonosak az online tanulási környezetben
elsajátított ismeretekkel, tudáskészlettel és nem is biztos, hogy azok
feltétlenül hasznosíthatók. Az online tanulási környezet problémaköre nem csak
az online tanulásról szól, hanem arról is, milyen formában érdemes elsajátítani
az online tanuláshoz szükséges kompetenciákat. A kompetenciák elsajátításához a
tudatos tanuló egyéb kognitív tanulási folyamatok bevonásával, kiegészítésével
valósítja meg azt, tehát az eLearning
tanulás által gondolkodásunk, tudásszerzésünk nem feltétlenül online megy
végbe, hanem az egyén saját kognitív képességei által.
Az előadásban elhangzott az is,
hogy sokszor az IKT eszközök nehézségeire, kezelhetetlenségeire hivatkozva
gondolják úgy a felnőtt tanulók, hogy nehéz az adott feladatot elsajátítani,
pedig ha jobban belegondolunk sokszor nem is a technológiai eszköztár a
„ludasˮ, hanem a tanuló kompetenciái nem elég fejlettek a hatékony tanulási
folyamatokhoz. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a technologiával van a
probléma, inkább a kulcskometenciák fejletlenségével. Amennyiben az egyén képes
kiküszöbölni ezeket a nehézségeket, elérhetővé válik számára az online vagy a
blended learning /kevert oktatás/ tanulási folyamatok összessége.
A köztudatban a kompetencia ismeretközpontúságot,
jártasságot jelent valamilyen tevékenység körében, azonban nem elég, hogy az
egyén képes legyen valamilyen munkafolyamat elvégzésére, fontos az is, hogy az attitűdés és az érték is, -mint a kompetencia építőköve- jelen legyen az oktatási
folyamatban, hisz így lesz teljes a kompetencia.
Az ISTE kompetencia-térkép segítségével
képesek vagyunk a digitális kompetenciánkról gondolkodni. A sztenderek és
kompetenciák együttesével megállapítható, hogy az egyénnek milyen
kompetenciákkal kellene rendelkeznie. Gyermekek kompetenciáinak felméréséhez
jól és hatékonyan kiépített technológia, de a felnőttek részére még kevésbé van
kifejlesztve. Az ISTE kompetencia-térkép tartalmaz tanári, adminisztrátori {rendszergazda,
oktató, tananyagfejlesztő, nevelési-oktatási asszisztens} és tanulói sztender
listákat is. Nagy segítséget nyújt a pedagógusoknak, hiszen ingyenes,
összehasonlító kutatásokat, elemzéseket tartalmaz, valamint nem túl tudományos,
de nem is hétköznapi szinten mutatja be a tartalmat.
Tanári kompetenciák esetében a kompetencialista nem a „mitˮ, hanem a „hogyanˮ kérdéskörére
próbál hangsúlyt fektetni az oktatási szakemberek körében. A digitalis
írástudás, a digitalis kompetencia, és a digitalis állampolgárság a képzési
céloknál mindig megjelenik és fontosnak is tartják, de a kereszttantervi
kompetenciaként nem húzódnak át, és így fokozatosan devalválónak, elvesznek. A
tanári kompetencia a tanuló tanítását és kreativitását támogatja, inspirálja,
{jelenleg az e-learning kurzuson is vannak inspirátorok} motiválja,
facilitálja, tehát támogató jelenlétével oldja meg a tanítási-tanulási folyamat
hatékonyságát. Az online és offline tanári
szerepek még mindig kidolgozatlan alapon állnak.
Tanulói kompetenciák esetében a célok megvalósulását a képzéstől
várják el, holott ez az egyén személyes feladata lenne. A tanár, csak
hozzásegíti a tanulót az ismeretek befogadásához, de a többi feladat már a
tanulón múlik. Ha belegondolunk, az egyén feladata a képzési célok megvalósítása
és sokszor tapasztaljuk, hogy az egyén tudás hiányosságát a képzés ˮnyakába varjákˮ. Minden felnőtt tanuló a
képzés segítségével valósítja meg saját tanulási céljait, de ehhez szükséges
még az egyéni felelőségtudat megléte is. Sokszor a képzési célok az egyénben
nem tudatosodnak eléggé, pedig az IKT eszközök támogatásával különböző
technologiák fejlesztésében nagyon is hatékony lehet.
Sztenderdek - Tudáskonstrukció, mint
digitalis kompetencia, fejleszthető kompetencia, ahol a tudás előállítása a cél és tudás
konstrukciók valósulnak meg. Kollaboráció, lényege, hogy újat teremtek meg
IKT használatával. Képes vagyok az IKT eszközökkel kollaborálni, pl. ilyen
kollaborációs feladat lehet a közös dokumentumszerkeztés is. Információmenedzsment,
a tanulói sztenderdek egy része megjelenik a közoktatásban és a
felsőoktatásban is.
Digitális állampolgárság nem csak
hatékony eszközhasználatot, hanem ennél sokkal többet jelent. Az a hiteles digitális
állampolgár, aki a digitális kultúra változásait képes adaptálni, elfogadja a
változásokat és azt a tényt, hogy a digitalis kultúra folyamatos változásokat teremt a
jövőben. A digitális állampolgársághoz az is hozzátartozik, hogy etikusan
viselkedjünk, illetve éljünk online környezetben. Digitális állampolgárrá válni
mindenkinek alapkövetelmény a mai XXI. század elején, még a tanárnak is. Milyen
egy jó eLearning tanár/oktató? Olyan aki, modellez, aktívan és pozitívan
részese az oktatási folyamatnak mind online mind offline környezetben,
optimistán fogadja a változásokat, hisz tudja, hogy a digitalis kultrúra
folyamatosan változik.
Mit nevezünk Digitális írástudásnak? Az
előadáson elhangzott, hogy ma már egy értelmiségi rendelkezik digitalis
írástudással, ahol információkat oszt meg a közvéleménnyel és szintén hiteles
források által információt gyűjt. Első ilyen közösségi portal a facebook
csoportba való belépés, hisz tapasztaljuk, hogy milyen hatékony és interaktív
tanulási folyamatok valósulnak meg általa. A második ilyen közösségi portal a
blogolás {csoportblogolás} műfajának gyakorlása szakmai, illetve hobby szinten.
Az ilyen és ehhez hasonló közösségi oldal a twitteren való interaktív
részvétel, vagy a ustream, youtube, mindmeister, LinkedIn profil, eetikett.hu portal, stb.
Felhasznált irodalom egy kicsit másképp - bitlyvel:
Kőfalvi Tamás {2006}: E-T anítás. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 120 o.
http://bit.ly/yynmuIKőfalvi Tamás {2006}: E-T
http://bit.ly/x5i8Bn
http://bit.ly/zX6aRK
http://bit.ly/wNETAa
http://bit.ly/xDEFp3
Kedves Xénia! Tetszett a bejegyzésed. Rendet próbáltál teremteni az órán hallott sokféleségben. A felnőttképzés - felnőtt tanulók szempontjából rendezve a kérdést, már nem is tűnt olyan utópisztikusnak a dolog. Azért az még mindig foglalkoztat, hogy a világhálón lesz egy digitális állam és annak lesznek digitális állampolgárai, akik a digitális írástudásukkal, együtt "élnek" majd??? Mert azt, hogy majd egy valós, meglévő állam állampolgárai válnak mindannyian digitálissá, azt nehéz elképzelnem. :-)) És nem csak az idősekről gondolom így. ;-)
VálaszTörlésDigitális állam, digitális állampolgárság? Még egyszer kedves Marianna, ahogyan én látom és értelmezem /röviden/: A mai XXI. század elején járva egy adott ország digitális állammá való folyamatos változásához nélkülözhetetlen az információs infrastruktúra támogatása. Azt hiszem, minden állam célja egy digitális állam fokozatos kiépítése, ami természetesen nem valósulhat meg egyik napról a másikra. Lényege, hogy egyre több szolgáltatás digitalizálóik, és szerves kapcsolatban áll az állammal. Digitális állampolgárrá válás egyik mozzanata, ha minél több háztartásban megjelenik a számítógépes internetes csatlakozás, tehát a digitális állampolgárságot nem hagyományos állampolgárságként kellene értelmezni, hisz nem jár külön dokumentummal...
VálaszTörlésXéni, ez a gondolatod különösen szimpatikus számomra. "A napokban rádióból hallottam, hogy a II. Margit dán királynő nem használ sem mobil telefont, sem internetet, még a postáit is hagyományos úton bonyolítja le, tehát a digitális állampolgárrá válás egyik kritériuma az életkori sajátosságok kritériuma is. "
VálaszTörlésÉn is mindig arra jutok, hogy bizony a generációs különbségeket nem lehet elkerülni, figyelmen kívül hagyni. Az életkori sajátosságok óriási befolyásolási tényezőkkel bírnak a számítógép használatának elsajátítása terén. De ahogy később írod is, a motiváció, az eltökéltség sokat lendít a tanulási folyamat hatékonyságán.
"Vajon ugyanolyan rögös út vezet a digitális állampolgárság megszerzéséig, mint egy hagyományos állampolgárság megszerzéséig?" Jó a kérdés. :-) Szerintem a válasz: még nehezebb a digitális állampolgárságot megszerezni. Mivel nem elég, hogy megfelelő számítástechnikai eszközökkel rendelkezik valaki, akarjon és értsen (tudja használni, legyenek megfelelő kompetenciái) is hozzá oly módon, hogy közben betartja az etikai és jogi szabályokat is.
Kedves Xeni, ezzel a mondatoddal "vitatkoznék" egy kicsit:
VálaszTörlés"Az előadáson elhangzott, hogy ma már egy értelmiségi rendelkezik digitalis írástudással, ahol információkat oszt meg a közvéleménnyel és szintén hiteles források által információt gyűjt." - ez így egy kicsit optimistán hangzik a számomra, vagy egy értelmiséginek KELLENE rendelkeznie, vagy pedig újra kellene definiálnunk az értelmiségi fogalmát. Most a wikipediában ezt találtam: "Értelmiségi általános értelemben szellemi pályán dolgozó embert jelent." Ha ez igaz lenne, hogy minden szellemi pályán dolgozó ember rendelkezik digitális írástudással, akkor itt lenne e Kánaán.:-) A Facebookot én nem tartanám az első lépésnek, szerintem nem az a jellemző, hogy tanulási felületként funkcionál.
Kedves Orsolya, ma már egy értelmiséginek illik rendelkeznie legalább annyi dig. kompetneciával, hogy boldogulni tudjon az általános IKT /infokommunikációs technológiai/ eszközök felhasználásában. Nem kell újra definiálni az értelmiség kérdését, mert sokan vannak olyanok is, akik nem értelmiségiek és mégis dig. írástudással, kompetenciával rendelkeznek. Az én olvasatomban egy értelmiségi legalább egyetemet végzett szakember és illik rendelkeznie digitális kompetenciákkal a mai tudásalapú társadalomban! A facebookot azért tartom az első lépésnek, mert online felületén intenzív és interaktív tanulási folyamatok valósulnak meg függetlenül attól, hogy milyen céllal hozták létre. Tudjuk, hogy eredetileg közösségépítés a célja, /ismerősök hajkurázása/ de mégis tökéletes tanítási-tanulási platformként funkcionál...
TörlésKedves Xeni, én is ezt mondtam, hogy kellene, illene rendelkeznie. A mondatban az szerepelt, hogy rendelkezik, így erre tértem ki, de a válaszod alapján úgy látom, hogy egyformán gondolkodunk.
TörlésA Facebookot azonban továbbra sem tudom első lépésnek elfogadni, de természetesen abban igazad van, hogy használható tanulási platformként is.
Kedves Orsi, köszönöm és örülök, hogy konszenzusra jutottunk... :)
TörlésA másik mondatod, amin megakadt a szemem és továbbgondoltam: "az Oktatásinformatikai kurzust tekintem ilyen jellegű szerepkörnek, ahol megtanulunk moodle-ban tevénykedni, kurzust létrehozni, stb. {mitha ennek a két kurzusnak volna egy kiegészítő eleme}"
VálaszTörlésÉrdekes gondolat, és a jelenlegi formában igaz is, hogy az Oktatásinformatikai kurzuson csak eszközhasználatot tanulunk meg, ez valóban kiegészítője lehet a Távoktatás és e-learning kurzusnak. Viszont én az életben úgy látom, ahhoz, hogy valaki e-learninggel foglalkozzon, nélkülözhetetlen, hogy kompetensen tudja alkalmazni az eszközöket is (pl. oktatási keretrendszer), szóval ez nem az oktatási asszisztensek vagy rendszergazdák feladata.