Digitális esélyegyenlőtlenség, kockázatok 2.

 

Az esélyegyenlőtlenség kérdése szerintem sokunkat foglalkoztat. Úgy gondolom, ennek a problémának az orvoslásához részben hozzásegíthet a felzárkóztató oktatás szerepe az IKT-eszközök hatékony bevonásával. Amennyiben sikeres egy oktatási program, a gyermek, illetve a felnőtt tanuló későbbi életminőségét is nagyban befolyásolja, vagyis azt, hogy később majd milyen társadalmi pozíciót tölthet be.

  

 Mit is jelent számomra a hátrányos helyzet?  Minden olyan esetben hátrányosnak tekinthető egy gyermek helyzete, amikor az számára a szokásosnál és átlagosnál nehezebb körülményeket idéz elő a személyiségfejlődésében, tanulási eredményei elérésében, iskolai életminőségében. Ebben a megközelítésben hátrányos helyzetű lehet egy gyermek akkor is, ha jó anyagi körülmények között él, ha városban lakik, ha nincsen sok testvére, vagy netán árva, stb. Másokhoz képest nehezebb az iskolai helyzete annak a gyermeknek, aki nyelvi, kulturális vagy etnikai kisebbséghez tartozik, hiszen az otthon beszélt nyelv eltérhet az iskola nyelvétől, a családi kultúra, szokások az iskola által képviselt kultúrától, szokásoktól.

  

Felmerült a héten az a kérdés, hogy olcsóbb internet szolgáltatással és/vagy kedvezményes technikai felszereléseket kínáljanak a szolgáltató egységek a hátrányos helyzetű gyermekek és felnőtt tanulók részére. Ez egy nemes gondolat, de vajon mennyire etikus és igazságos? Gondoljunk csak bele, egyszerre milyen sokan hinnék magukat hátrányos helyzetűnek, csak azért, hogy kedvezményes IKT-eszközöket igényelhessenek a beszállítóktól. Ki és hogyan állapítaná meg ezeket a kategóriákat? Egy x idő elteltével éppen a nem hátrányos helyzetűek éreznék magukat hátrányos megkülönböztetettnek. Szinte majdnem minden családban találni olyan okot, ami miatt igényelni lehetne ezeket a kedvezményes információkat és egyéb IKT-eszközöket.

  



Forrás: http://bit.ly/GTX4KJ

Úgy gondolom, sajnos soha nem lesz felszámolható az esélyegyenlőtlenség problematikája, miért? Azt hiszem azért, mert az egyik végleten lévő iskolákba felvett gyermekek tanulmányi eredménye átlagnál jobb, a másik végleten lévőké, rosszabb, Az egyik végleten lévő iskolákba járó tanulók szüleinek iskolai végzettsége magas, a másik végleten lévőké alacsony, az egyik végleten lévő iskolák tanítványainak számítógépük van, különböző drága software-el, multimédiás eszközökkel saját otthonukban, könyveik vannak, saját szobájuk, a másik végleten lévők között soknak a családja szociális segélyen él, magas az egy helyiségre eső családtagok száma. Ezek a különbségek azért veszélyesek, mert ezen külső körülmények akadályozzák a sikeres tanulás folyamatokat.



Ma már az IKT-eszközök és egyéb technikai fejlemények ismerete és hatékony elsajátítása roppant fontos prioritás, mert az informatikai ismeretek, a webkettes eszközök eddig még nem tapasztalt innováción mennek keresztül. Ma már alig hallani netfüggőségről, vajon miért? Azért, mert egyre több fiatal és idősebb korosztály kezd figyelmet fordítani a mobiltelefon adta praktikus és ergonóm lehetőségekre. Fontos, hogy gyermekeinket megtanítsuk a helyes internetezés kultúrájára, etikettjére és azt, hogy értékrendjükbe ott szerepeljen a hálózati kapcsolatok iránti pozitív lehetőségek kiaknázása.

Sokan félnek az internettől és a webes eszközöktől, mert elszemélyteleníti az embereket, magányossá teszi őket és introvertáltá válnak, pedig általuk sokkal könnyebb a hétköznapi és a szakmai életünk. Azt hiszem, éppen az lenne a probléma, ha ezek nélkül kellene élnünk nap mint nap, miközben másoknak van és élvezik az ezzel járó előnyöket. A netkapcsolat, a technika és egyéb más eszköközök opcionálisak, nem vagyunk kötelesek használni, de azt hiszem sokkal könnyebb velük az élet, mint nélkülük.



A napokban kissé elcsúsztam a terveim pontos végrehajtásával, mert a HP PSC 2355 all in one felmondta a szolgálatot, mivel többszöri próbálkozásra sem sikerült elindítanom a gépet, ezért szépen kihelyeztem a házam előtt díszelgő szemetes kukára. Fél óra elteltével hűlt helye volt a három funkciós nyomtatónak, gondolom olyan valaki vihette el, aki valamire hasznát tudja majd venni, vagy jobb esetben megjavítatja és feltudja használni. Én így járultam hozzá a digitális esélyegyenlőtlenség enyhítéséhez.

Minden információ értékes a mai információs társadalomban? Sajnos ez nem így van, de tudnunk kell helyesen szelektálni az információáradat közül és az értékes, tartalmas forrásokat feldolgozva, továbbgondolva gyarapítani. Nem volna célszerű minden információt hasznos és értékes forrásnak tekinteni, ugyanis sajnos léteznek személyiségfejlődésre, személyiségformálódásra nagyon negatív információáradatok is... A digitális analfabétizmus felszámolásához egy újabb kezdeményezés született {PILOT PROGRAM}, melyet hazai internetes társaságok és az EU szociális program munkatársai segítségével próbálnak érvényesíteni. A projekt célja, hogy minél több embert bevonjon az internet használók világába.



A magyar társadalom talán az EU-ban is az az ország, ahol még a legkevesebben használják az internetet. Sokak nem ismerik, vagy pedig nincs rá pénzük és lehetőségük. Ő küzülük aztán még többen vannak azok az 50 év fölöttiek, akik egyáltalán nem tudják, hogy miről is van szó… Míg a másik oldalon szintén közülük kerülnek ki azok az ötvenen felüliek, akik még aktív, sokoldalú, alkotó életmódra vágynak, és ennek érdekében rendszeresen használják is az internetet.

Sokan rájöttek már az internet adta lehetőségekre, akik lehetnek akárhány évesek, lehetnek diplomások vagy dipolomamentesek, lehetnek férfiak és nők is, lehetnek már a segítő szakmában dolgozók vagy éppen az informatikában tevékenykedők, de lehetnek olyanok is, akik csak a saját kedvtelésükre és hasznukra alkalmazzák az elektronikus világhálót.

Ez a legfontosabb: a példamutatás!

Akik erre készek, azokat képezik ki úgynevezett MENTOROKNAK az új OKJ-s szakmában. Ki az IT – Mentor? Az IT-MENTOR az a szakember, aki a saját környezetében tovább adja a megszerzett informatikai tudást. Maga a szigorúan vett oktatás mindössze pár óra, aminek természetesen nem lehet célja, hogy megtanítsák az informatika minden csínjára-bínjára az embereket, hanem arra, hogy legyen hol elindulniuk, és a továbbiakban keressenek és találjanak meg mindent, amit szeretnének, s hogy ehhez legyen kedvük és hitük, hogy ez az internet által mennyire gyorsabban és könnyedebben megy… Motiválják őket arra is, hogy rájöjjenek, nekik speciálisan mire van szükségük: munkakeresés, lakáscsere, jobb életkörülmények, utazás, társaságok, stb.



Interjúik, beszélgetéseik, cikkeik, dalaik, képeik is mind-mind erről szólnak. Érdemes hát felkeresni őket. Először a honlapon, aztán később a tervezett-szervezett rendezvényeiken, találkozóikon is. De ehhez ugye tudni kellene, hogyan keressenek rájuk az interneten…

http://bit.ly/GWoWLs

http://bit.ly/GReQ0Z

http://bit.ly/GU5hB0

http://bit.ly/HaWPhd

Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere II.

 

A világháló olyan domináns változásokat produkál mindennapjainkban, mely nélkül ma már nehezen tudnánk elképzelni az életünket. Bálint Lajos szerint {2011} kb. kétmilliárd internetfelhasználó van a világon, amely 2020-ra valószinű megduplázódik. Fokozatosan hozzászokunk ahhoz, hogy minden szükséges információhoz gyakorlatilag bárhol és bármikor hozzájuthatunk (feltéve, hogy számitógepünk és internetkapcsolatunk működőképes). Köztudott, hogy az Y, Z generació számára ma már az internetnek köszönhetően létrejött virtuális világ {pl. a Second Life}, a mobiltelefonok, az online játékok, az iPodok stb. jelentik a természetes közeget. Persze, ez nem azt jelenti, hogy felhasználási képességük is ennyire természetes lenne. Ennek bővebb kifejtését a korábbi blogbejegyzéseimben már taglaltam.

Igencsak figyelemre méltó az az interneten történő viselkedéskultúra változás, amely az utóbbi néhány évben tapasztalhatunk meg. Különböző kategóriájú tartalmakat osztunk meg egymással, mely a közösségépítés egyik alapfeltétele. Amikor webkettes eszközöket alkalmazunk, ezáltal közösséget is építünk, szervezünk, hiszen képmegosztással, videó-és hanganyag megosztással bővítjük az adott webkettes portál közösségi színterét. Az előadásból megtudhatjuk, hogy a korábban nem közösségi céllal létrejött youtube-on is kiépül egy szűk körű közösségi felület, amely remélhetőleg bővülni látszik. Az online és virtulális közösségekben történő információ feltöltést elég csak egyszer elvégezni, ugyanis azt beágyazva más oldalakra duplikálás nélkül is rugalmasan és gyorsan megvalósítható. Erről a gondolatról  jut eszembe a következő, hogy a blogspot oldalán megírt tartalmakat automatikuan két különböző közösségi portálon tudom megosztani, ez a facebook és a twitter.

Úgy vélem, ahhoz, hogy egy közösségi portál életképes maradjon, színes tartalmakkal kell rendelkeznie, pl. ötletadó dokumentumok, különféle támogató információk, zenék, képek, videóanyagok le- és feltöltésének lehetőségét, továbbá különböző gyakorlatokhoz teret biztosítani a virtuális {3D} felületekben történő kooperatív munkatevékenységekhez. Mit tapasztalok a közösségi oldalakon való online és virtuális világban? Azt, hogy nem csak a „digitális bennszülöttek”, hanem az idősebb generációk is  gyakorlatilag az „egész életüketˮ -ha nem is az egészet, de túlnyomó részét- online {2D},  illetve virtuális környezetben töltik.

Azok a tanulók és dolgozók, akik delelőtt az iskolában, illetve munkahelyen együtt tanulnak, dolgoznak nagy valószínűséggel délután is közösségi oldalakon találkoznak ismét. Ezeket a gondolatokat pozitívumként értelmezem és nincs szándékomban a függőség irányában sodorni a témát, ugyanis, aki nem szimpatizál a közösségi oldalakon történő tanulási folyamatok, vagy egyéb munkafolyamatok iránt, az bármikor szakíthat ezzel az alternatívával és találhat az érdeklődési körének más offline elfoglaltságot.

Számomra a webkettes eszközök és források egyik legnagyobb előnyei közé tartozik, hogy lehetővé teszi a fizikai kapcsolatok online és virtuális közösségekké való kiterjesztését. Ami még ennél is nagyszerűbb számomra, hogy lehetőséget teremt olyan közösségek  létrehozására és permanens fenntartására, melyekben a közösség tagjai egyébként személyesen nem valószinű, hogy találkoznának.

Az előadáson többek között szó esett arról is, hogy a közösségi felületeken a megosztás nem biztos, hogy tudásmegosztást jelent, még akkor sem, ha a feltöltőnek ez a célja. A facebookon egyre több tanulócsoport alakul ki tudásmegosztás céljából, amit azért is tartok  helyesnek, mert az érdeklődő időt megtakarítva és ingyen szinte bármilyen közösséghez kapcsolódhat. Köztudott, hogy a facebook ma már nevelési, oktatási, közművelődési szintérként is funkcionál, pedig eredetileg nem ez volt a célja.

Forrás: http://bit.ly/17O4o6

Az elmúlt előadáson két online webkettes eszközzel ismerkedtem meg. Az egyik a Khan Academy,  ahol online tanulás megy végbe szintén online tutorok, mentorok, facilitátorok közreműködésével. A Khan Academy {Khán Akadémia} egy non-profit online oktatási intézmény, mely 2006-ban egy amerikai pedagógus, Salman Khan fejlesztett ki.  Ez az oktatási szervezet biztosítja a magas színvonalú tanítási-tanulási folyamatokat bárhol és bárki részére. A honlapra bejelentkezve egy ingyenes online gyűjteményből böngészhetünk kedvünkre több mint 3000 kiselőadásból, videós oktatóanyagokból, a YouTube-on tárolt matematikai feladatokból, de szintén megtalálhatóak a történelem, az egészségügy, az orvostudomány, a pénzügy, a fizika, a kémia, a biológia, a csillagászat,   a közgazdaságtan, a kozmológia, a szerves kémia, az amerikai állampolgári ismeretek, a művészettörténet, a mikroökonómia és a számítástechnikai ismeretek is.

Találtam egy  fejtörő videófilmet a Khan Akadémia oktatási platformján, amit gondoltam megosztok az olvasóval. A kisfilm témája: mit tegyünk, ha elrabolnak minket az űrlények? : ) Mivel a kisfilm kb. 16 perces, ezért inkább itt osztom meg a link elérhetőségét: http://bit.ly/Kh3Fib A májusban történő webinárium kiselőadásomat is ebben a témában tervezem elkészíteni. Itt ismerkedhetünk meg az akadémia alapítójával beállítottam a magyar fordítást is, könnyebben tudom értelmezni a szakkifejezéseket. 

Egyre gyakrabban hallom, hogy a Khan Akadémia forradalmasíthatja az oktatást, hiszen otthon elérhetővé válnak számunka a tudomány egyes szakterületei. Ollé János tanár úr egyik előadásában hallottam a legelterjedtebb, legnépszerũbb digitális infokommunikációs eszközökről és úgy gondoltam mélyebb betekintést szerzek a Khán Akadémia on-line tanítási-tanulási platformja mögé.

Az akadémia elnevezése alapítója nevéből származik. Salaman Khan /ejtsd Szalmán Hán/ bárki számára elérhető ingyenes, de világszínvonalú oktatás megteremtését tűzte ki céljául. Khan indiai származású, /46éves/ eredetileg színész végzettséggel rendelkezik és mindössze nyolc éve hozta létre az online akadémiát. A Khan Akadémián a tudomány egyes szakterületeivel ismerkedhet meg az online tanulni vágyó fiatal, illetve idősebb generáció. Amiért nagyon érdekes számomra az az, hogy nem csak kiválóan felépített videóanyagok sorozatairól van szó, hanem a tanulónak van lehetősége /online/ gyakorlatban is felmérni tudásszintjét. Kedves számomra az a fiók is, ahol ōnkéntesek vállakozhatnak az egyes videóanyagok lefordításában. Nagyszerű segítség lehet azok számára, akik financiális, vagy egészségügyi problémák miatt nem juthatnak el a formális, intézményesült keretek közé tudást szerezni, hiszen ingyenes oktatásról van szó. 

Azt a reformpedagógiai és andragógiai ũzenetet próbálja kōzvetíteni, miszerint a tanárok fordítsák meg a hagyományos óra menetét -- adják fel feladatként a diákoknak, hallgatóknak a videó előadásokat és csoportmunkában oldják meg a tanár, tutor, facilitátor segítségével a kitűzōtt feladatokat.

 

Forrás: http://bit.ly/H2Df4u

A másik ehhez hasonló webkettes eszköz a P2PU University, mely egy alulról építkező nyitott oktatási projekt, különféle képzésket támogat és egymás közötti megosztás, illetve tanulás valósul meg. Ahogy az előadásból is hallhatjuk, olyan mérföldkőhöz érkezett az információs társadalom, ahol a tanulni vágyó emberek egymást tanítják online környezetben ingyen, hatékonyan és boldogan. A másik érdekes szemlélet, hogy nem egy központosított intézmény által működik  a tanulási folyamat, hanem fordítva, - a nyItt ismerkedhetunk meg az alapìtoval lt tanulóközösség alkot intézményesített oktatást-. A P2PU University {Peer 2 Peer Egyetem} kifejezetten tanulásra alkalmas közösségi felület, ahol jóval kevesebb az online tanuló és a megosztás is, mint a hétköznapi formát öltő facebookon.

A P2PU közösség együtt tanul egy előre meghatározott témában, különböző feladatok kitöltésével és értékelésével, ahol egyéni, illetve csoportos munkatevékenységek valósulnak meg konstruktív visszacsatolással. Az egyetem egy nyitott, nem intézményesített oktatási projekt, ahol online formában valósul meg a tanítási-tanulási folyamat. A tanfolyam végeztével a tutor ajánlást, illetve referenciát ír a tanuló e-portfóliójába, ezzel bővítve szakmai önéletrajzát. A P2PU egy olyan online tanítási-tanulási modell, amely érvényesíteni tudja a lifelong learning koncepció keretében a formális felsőoktatás intézményét. A honlap alján láthatjuk a  P2PU különböző iskoláinak választékát, köztük: webcraft {webkettes ismeretek}, social innovation {társadalmi innováció}, mathematical future és education {oktatás, nevelés}.

Felhasznált irodalom:

http://bit.ly/H4059u

http://bit.ly/H0CcPJ
http://bit.ly/kf4K56
http://bit.ly/9wNoFi
http://bit.ly/HBLNS

Digitális esélyegyenlőtlenség, kockázatok I.

Az elmúlt órán alkalmam volt megismerkedni a digitális esélyegyenlőtlenség problematikájával és az internettel kapcsolatos kockázatokról. Többek között olyan kérdések foglalkoztattak, hogy milyen társadalmi különbségek idézik elő a digitális esélyegyenlőtlenséget és mit jelent a szocioökonómiai háttér jelentése a digitális kultúra világában? Vajon a digitális kultúra épülését csak az internet függőség és az ebből származó társadalmi problémák befolyásolják? Mit értünk digitális bolsevizmus alatt? Ilyen és ezekhez hasonló fontos kérdésekre keresem a válaszokat.

Milyen kezdeményezésekkel lehetne csökkenteni a digitális esélyegyenlőtlenség folyamatát? Azt hiszem, az elsődleges prioritások közé tartozik az, hogy kedvet teremtsünk minden célcsoport számára, beleértve a fogyatékkal élőktől kezdve a szociálisan hátrányos helyzetűek segítésén keresztül az időskorúak felzárkóztatásáig. Ezek olyan célzó programok, melyek IKT-eszközök bevonásával jelentős mértékben javítható a digitális leszakadók aránya. Már a múlt előadásokon felmerült a digitális írástudás elsajátításának fontossága, mely kétségtelenül a digitális kultúra alapját képezi. Úgy vélem, a digitális írástudás szintje határozza meg az adott információs társadalom digitális kultúrájának minőségét. Tehát, a digitális esélyegyenlőség egyik legfőbb feltétele az adott közösség digitális írástudás szintjének folyamatos emelkedése.

Forrás: http://bit.ly/GO202Q

Az előadásban hallhattunk arról is, hogy a digitális esélyegyenlőség javításához és az esélyegyenlőtlenség csökkenéséhez mindenképpen az információs társadalom három alappillére: infrastruktúra, ismeret, igény prioritást kell, hogy élvezzen. Véleményem szerint minden típusú oktatási intézményben be kellene vonni az IKT-ban rejlő lehetőségeket, melyek nemcsak egyénileg, de társadalmilag is produktivitást eredményeznek. A napokban olvastam ezzel a témával kapcsolatban egy cikket, -miközben twittereztem-, hogy vannak olyan országok, mint pl. Szingapúr, ahol komoly mértékben képesek az infokommunikációs technológiákat gazdaságuk fejlesztésére és a lakosok jólétének növelésére használni. Csepeli György szerint, „Sajnos Magyarország a harmincnegyedik a rangsorban. Voltaképpen minden európai ország megelőz bennünket. Ez arra utal, hogy nálunk a lakosság körülbelül 45 százaléka abban a kategóriában van, amely nemhogy elgondolhatná, hogy mire használhatná az internetet, hanem azt se tudja, hogy létezik ilyenˮ.

Csepeli György az információs társadalom rétegződéséről szóló előadásában külön hangsúlyozza az „írástudók” és a kormányzat felelősségét is, mindezt annak az érdekében, hogy valóban létrejöhessen a digitális esélyegyenlőség, legyőzhető legyen az újtól való szorongás éppúgy, mint az ún. digitális bolsevizmus és a tudatlanság. Az aggályok közül meg kell említeni a következőket, melyek sajnos valóban jelen vannak, ilyenek pl. a biztonság hiánya, a totális ellenőrzöttség érzése, az információs környezetszennyezés is.

Biztonság: Gyakran tapasztalom, hogy a legnépszerűbb közösségi portálon többen nagy mennyiségű információkat {fotókat} töltenek fel a világhálóra.  Sokan közülük megbánják, de a tartalmak nem törlődnek, hanem tovább megmaradnak digitális lábnyomként. Személy szerint nem tartom etikusnak a túlzott információk megosztását, amikor szinte óránként új tartalmak jelennek meg egyes személyekről. Úgy gondolom, hogy a túl sok információmegosztás gyengíti a biztonságérzetünket.

Az információs irástudáshoz szükséges készségek hármas modellje a következők:

• A behaviorista modell a megfigyelhető viselkedésen alapul, és sokan kritizálják, mert különálló (rész)képességeket mér, például a böngésző használatának szintjet, a keresőprogramok használatának  hatékonyságát stb..
• A konstruktivista modellek a kritikus gondolkodást, az önálló tanulást hangsúlyozzák, mentális modellekre épülnek, es a „tanuljuk meg, hogyan kell tanulni” perspektivához kapcsolódnak.
• A relációs modell a konstruktivista megközelitést kiegészíti azzal, hogy hangsúlyozza az információ kritikus használatat előtérbe állító személyes értékek fejlesztését. (Andretta, 2005).

Egyes kutatások szerint három-öt éven belül megvalósítható lesz a digitális írástudásbeli esélyegyenlőség, amikor is a lakosság 70-80%-a az alapvető számítógépes ismeretek birtokában képes lesz az internet hatékony használatára. Milyen út vezet a digitális esélyegyenlőség megteremtése felé? Úgy gondolom, a nyitott gondolkodásmód, az új szemléletváltás, a digitális sznobizmus leküzdése az új IKT-eszközök és infrastruktúra iránt a legfontosabb célkitűzésként kell, hogy szerepeljen. A hatékonyság növeléséhez minél több célcsoportot, különböző kultúraközvetítő intézményeket, oktatással foglalkozó szervezetek, valamint egyéb informális és non-formális közösségek bevonásával idézhető elő. Társadalmi különbségek mindig is voltak és lesznek, ezek csökkentése azonban igen fontos prioritás.

Melyek azok a kockázati hatások, amik a digitalis kultúra épülését veszélyeztetik? Talán az egyik legfontosabb a technikai kockázatok megjelenése. Sokan nem is gondolják, hogy  a technikai problémák megjelenése milyen komoly károkat, veszteségeket okozhatnak. Példaként említem, hogy az EU-s könyvtárakban jelenleg több mint 2,5 milliárd különböző kötet és folyóirat található. Európa audiovizuális archivumainak legrégebbi gyűjteményeiből évente több tízezer órányi anyag vész el a technikai környezet elavulása és romlása miatt. Ezek az értékek csak digitalizálással, illetve újra digitalizálással menthetők meg. Itt is megjelenik a digitális forradalmasító hatás, mint mindenhol a világon. Több intézményt érint ez a probléma, ugyanis az anyagok meghatározó része veszélyben van, mivel az adathordozók romlékonyak, sérülékenyek, vagy elavultak.

Mit jelent az internettfüggőség? Az utóbbi pár évben számtalanszor hangot kapott az a vélemény, miszerint a számítógép használata elmagányosít, az internet beszűkíti a társas kapcsolatokat, tönkreteszi a mentális és a biológiai egészségünket, stb.  Meglátásom szerint ezek a hangok, nézetek az utóbbi években az információs forradalom láttán elhalkultak és szinte súlytalanná válnak. Az előadás prezentációjában feltüntetett nyolc kérdésre válaszolva  megtudhatjuk, hogy mennyire vagyunk internetfüggők. Amennyiben öt pontban azonosak a tapasztalatok, akkor valószínű internet {számítógép} függőségről beszélhetünk.

Egyre többen dolgoznak, tanulnak, szórakoznak és infromálódnak {szörföznek} a neten, ami azt jelenti, hogy az életünk részévé válik és a netgenerációk természetes szocializációs közegéül szolgál. Ebből kifolyólag az a személyes vélememényem, hogy lassan homályba vész a internetfüggőség sztereotípiája és helyére a „túlzott internethasználatˮ kifejezés lesz elterjedőben. Egy másik érv, ami az internetfüggőség állapotát háttérbe szorítja, az a mobiltelefonok internet böngészőjének megjelenése és intenzív használata. Szerintem egyre nehezebb feladat lesz a valós internetfüggőséget diagnosztizálni a mai tudásalapú információs társadalom paradigmájának megjelenésével.  

Személyesség, vagy személytelenség? - A folyamatos online jelenlét lehetővé teszi akár a több párhuzamos kommunikációs térben történő interakciót is, s ezáltal szinte elkerülhetetlen a személyes, a csoportos és a tömegkommunikació „összeolvadasa”. Ahogy az előadásból is megtudhatjuk, sok esetben az anonimitás  még pozitívumként is megjelenik, mert nem minden esetben célszerű valós néven regisztrálni, gondolok itt az egyes fórumokra, csevegős oldalakra, nyílt forrású publikációs platformra, stb.

Kik a mobilinternetezők? A rendszeres internetezők között is speciális célcsoportnak számít a mobil eszközökkel is rendelkező és azokon rendszeresen internetező, illetve különböző, fizetős applikációkat is letöltő fogyasztók csoportja. Bacher János szerint ezt a réteget prémium célcsoportként említi a szakirodalom és becsült mérete Magyarországon mindössze 180.000 fő. Tagjai azonban a világhálón jóval aktívabbak az átlagosnál.  Ők azok a fogyasztók, akiknek több mint a fele fokozottan nyitott a legújabb technológiai vívmányok iránt, így a legújabb fejlesztések, a csúcstechnológia felhasználói. Megjegyzem, hogy a tabletek is egyre népszerűbbek. Egy USA adat szerint 17 %-on áll az elterjedtségük, a többi vizsgált országban 10 százalék körül.

A jelenlegi IKT technológia nemcsak az egyes emberek életét, de magát a társadalmat is megváltoztatja, hiszen egy globális kommunikációs hálózatot teremt meg, ahol elvileg lehetősége van bárkinek bárkit elérni, mindenkinek mindenkivel tartalmat cserélni (Csepeli György). Egy olyan világméretű tudástár jön létre, amely nagy mértékben megkönnyíti az életünket, az információkhoz való hozzájutást, a munkát, a tanítási-tanulási folyamatokat, a szervezést, az újdonságok létrehozását, stb.

A cél az, hogy rövid időn belül mindenki teljes értékű tagja lehessen az információs társadalomnak: a számítógép és a világháló használatának lehetősége és képessége mindenki rendelkezésére állhasson.

http://bit.ly/GSsqRi

http://bit.ly/zEsi6M
http://bit.ly/1e7n8B
http://bit.ly/GTlWDe
http://bit.ly/GGV4pE

Az információs társadalom technológiai környezete, eszközrendszerek és alkalmazások 2.

 

Eltelt ismét egy hét,  amelyben a digitális kultúra kiépítéséhez szükséges eszközöket és forrásokat tekintettem át elméleti és gyakorlati síkon. Ezek az eszközök webkettes technológiával készülnek, melyeket online és offline környezetben is egyaránt alkalmazhatok. Lássuk tehát még egyszer összefoglalva az információs társadalom technológiai környezetét, eszközrendszerét és alkalmazásait.

 

Mi is a webkettő {web2.0}? Olyan közösségre épülő alkalmazások és eszközök tárháza, ahol a felhasználók saját kreativitásukkal és tapasztalataikkal megosztják információs tartalmaikat a nyílt világhálón. A felhasználók egymás között kommunikálnak, interaktív kapcsolatba állnak egymással, és mindennapi tevékenységeikhez szervesen kapcsolódik a tartalommegosztás {fájlok megosztása}. O’Reilly szerint a “Az igazi webkettes alkalmazás az, amelyik attól lesz jobb és jobb, hogy minél többen használják.”

Milyen oktatási célokat szolgálnak a webkettes eszközök? A közoktatásban, a felsőoktatásban,  a felnőttképzésben és a különböző szakképesítések  színterein széles körben foglalkoztatják a  fiatal  és az idősebb tanulókat az internet adta interaktív lehetőségekre. Fontos prioritások közé tartozik az online csoportmunkára {kooperációra} való nevelés, a digitalis kompetenciák fejlesztése és a webkettes eszközök széles tartományának megismerése, nemcsak elméleti szinten.   

Milyen webkettes szolgáltatásokat ismerünk, illetve melyek képezik az ún. „digitális tolltartóˮ tartalmát?

Közösségi oldalak – facebook, twitter, second life, linkedIn, tét-háló, foursquare, stb.

A Second Life valójában 2007-ben került a figyelem középpontjába, ahol a felhasználók szinte hasonlóan élhetik mindennapjaikat, mintha a való világban tennék azt. Számos lehetőséget vehetnek igénybe, utazhatnak a világ körül, bármilyen szolgáltatást igénybe vehetnek,  felfedezhetik a játékban szereplő földeket, új ismeretségeket köthetnek más szereplőkkel, felépíthetik saját karakterüket, közösségi programokban vehetnek részt. A Second Life fő célja a közösségépítés, a kapcsolattartás és az információk széles megosztása. A közösségi oldalak biztosítják a tájékozódás lehetőségét, a különböző kép, hang-és videó közvetítését is. A Second Life-ot sokszor nevezik játéknak, azonban ez a meghatározás nem mindig állja a helyét. Itt nincsenek pontok, szintek, amiket el kell érni a benne szereplő játékosoknak, továbbá nincs győztese és vesztese sem, mindenki azonos feltételekkel vesz részt benne. Ez egy olyan oktatást támogató virtuális környezet, ahol saját szórakoztatásunkra végezhetünk tevékenységeket. Számos Second Life-lakó igen kreatív. Nagy létszámú virtuális közösség működik művészek és alkotók részére. Ők nemcsak arra használják a virtuális világot, hogy bemutassák műveiket, hanem kifejezzék önmagukat és teret adjanak kreativitásuknak.

www.wikipedia.hu 2012.

Felsőoktatás szempontjából: A Second Life-ban jelen van a világ legrangosabb felsőoktatási intézményeinek képviselete, köztük a következőké: Princeton, Rice University, University of Derby, Open University, Harvard, stb. Ez a virtuális világ elősegíti az oktatók munkáját online előadások és projektek megvalósításával, és az oktatásban részt vevőknek több mint 100 sziget megvásárlására kedvezményes áron nyújt lehetőséget.

Prezentációmegosztók – prezi, slideshare, google prezentációkészítő stb. Kiemelt jelentősége van az oktatásban, ahol az oktatók, a hallgatók és egyéb kutatási tevékenységet végző szakemberek széles körében elterjedt tartalommegosztó szolgáltatásként alkalmazzák.

Képmegosztó oldalak – Flickr, Picasa, stb. Ezek az oldalak az oktatásban, a tanítási-tanulási folyamatokban és különböző projektmunkákhoz jelennek meg leggyakrabban.

Blogok – mikroblogok {twitter}, tanárblog, goldenblog, edublog, blogspot, blogger, blog.hu, stb. Híres Twitter felhasználók például  USA elnöke Barack Obama, David Hewlett, a podtech.net bloggere, Robert Scoble, az Xbox blogger Larry Hryb, a podcast terjesztő, stb. Érdekes észrevétel, hogy sok blogger kedveli a „csiripelő kismadártˮ. Elsősorban információ megosztásra és kommentelésre, valamint különböző nézőpontok megismerésére szolgál.  

Videómegosztó oldalak – ustream, youtube, indavideo, stb. Itt is az elsődleges szerepek a tanítási-tanulási folyamatokban nyilvánulnak meg. Az oktatás mindegyik négy pillérjében megtalálhatóak ezek a digitalis webkettes eszközök.

Fogalomtérkép szerkeztők – mindmeister, kiváló az egyes kurzusok, tantárgyak tanítására, tanulására. Vannak akik elmetérképnek, vagy gondolattérképnek is nevezik. Egyénileg és csoportosan is együtt lehet szerkezteni a tartalmát, hiszen a tananyag fogalmak szerint van csoportosítva.

Egy geolokációs szolgáltatás, mely nagyon mozgatja fantáziámat, ez a foursquare. Mit értek geolokáció és foursquare alatt? A geolokáció egy mobilos, közösségi szolgáltatás, mely segítségével meghatározhatjuk barátaink tartózkodási helyét. A lényeg, hogy a felhasználó amikor betér egy szórakozóhelyre, étterembe, kávézóba vagy akár egy múzeumba, bejelentkezik oda a mobiljáról. Minden bejelentkezésért virtuális pontokat, jutalmakat kap, melyeket be tud váltani bizonyos meghatározott dolgokra. A közösségi oldala abból áll, hogy ha bejelentkezik a felhasználó valahova, akkor barátai látják, hogy hol tartózkodik, és ő is látja barátait. Ezt az okostelefonba beépített GPS teszi lehetővé. Tudomásom szerint az internetről letöltött megfelelő kliens is lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen „nem okostelefonraˮ is alkalmazható legyen.  A felhasználó azon kívül, hogy bejelentkezik, értékelést írhat a helyről. Ezt külön ponttokkal szokták jutalmazni, mivel ezek az értékelések növelni szokták a forgalmat, bevételt.

A delicious - Közösségi, webkettes könyvjelzőként funkcionál. Ez egy olyan online linktár, melyet a tanárok, diákok egyaránt kedvelnek, ahol egymást követve információkat oszthatnak meg egymással.

Wikipédia – Szabadon szerkezthető online enciklopédia, mely az oktatásban a hallgatók és az oktatók körében szinte az elsődleges  információforrás közé tartozik. Ma már kezdik elismerni hitelességét és egyre több felsőoktatási intézmény fogadja el hivatkozási forrásnak.

Google dokumentumok – Csoportmunkához kiváló online webkettes eszköz, ahol együtt szerkezthetünk dokumentumokat, grafikonokat, táblázatokat,  prezentációkat, stb. Előnye, hogy a dokumentumokat saját blogon keresztül is megoszthatjuk.

Moodle keretrendszer – Az ötlet és fejlesztés Ausztráliából származik, 2007-es adatok szerint kb. kétszáz ezer felhasználója volt, amely folyamatosan bővül.

„Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásraˮ /Öveges József/.

 

http://bit.ly/cfC5N7

http://bit.ly/GC1q6W 
http://bit.ly/AoMNjX